Merre jársz, Bojangles?

Egy kisfiú meséli el családja titokzatos tündöklését és bukását.

A tehetős család mintha a világon kívül élne, barátok, mulatságok töltik ki napjaikat hol Párizsban, hol spanyolországi villájukban. A szülők mesékkel, izgalmas hazugságokkal helyettesítik az unalmas valóságot. A gramofon egész nap Nina Simone Mr. Bojangles című számát harsogja a hatalmas lakásban, a kibontatlan leveleket pedig a sarokba dobják. De mi történik akkor, amikor a valóságot már nem lehet többé kizárni az életükből?

Az első könyves író meglepetésszerű, hatalmas európai sikere szomorú és elszánt szerelmeslevél az álmokhoz.

Olivier Bourdeaut 1980-ban született Nantes-ban. Első közönség- és kritikai sikert egyszerre hozó regényével elnyerte a Prix France Culture/Télérama-díját, az RTL-Lire Nagydíjat, az Emmanuel Robles-díjat és a Francia Televízió díját.

Tótfalusi Ágnes 1963-ban született Budapesten. Szabadúszó műfordító, többek között Michel Houellebecq, Anna Gavalda és Jonathan Littell műveinek fordítója. A Műfordítók Egyesületének tagja.

Sütő András könyvajánlója

Sütő András színművész. Számos budapesti színházban játszik. A Viharsarok és Az almafa virága vagy a Legénybúcsú Extra című filmekben is láthatjuk. Pillanatnyilag egy nagy szerepre készül, hamarosan érkezik kislánya Róza, így az apaszerep válik első számú főszerepévé. A Magvető Kiadó gondozásában megjelent Bourdeaut Olivier Merre jársz, Bojangles? című könyvéről írt nekünk ajánlót.

„Olivier Bourdeaut könyvét egy délután alatt el lehet olvasni, mégis napokig vagy hetekig a hatása alá lehet kerülni. Szerintem ez a fontos művek egyik ismérve.

Felkavaró, mert egyszerre tudok rajta nevetni és sírni is. Egy kisfiú szemén keresztül látjuk az egész történetet, a szülei kapcsolatába kukucskálhatunk, ahol egy mindent elsöprő igaz szerelmet találunk.

A komédia és a tragédia itt kéz a kézben jár, ez is ismerős lehet a saját életünkből. Külön örömet okozott, hogy empátiára, a fantáziára és az illúziók erejére mekkora hangsúlyt fektet.

Szerintem az elolvasása után árnyaltabban láthatjuk a saját családunkkal való viszonyunkat is, és újra észrevehetjük, hogy az élet nem fekete vagy fehér, de a választás szabadsága a mienk, hogy milyen filteren keresztül nézzük, és ezt nem veheti el tőlünk senki. Így a legtragikusabb dolgok is lehetnek felszabadítók!
Szívből ajánlom.”

Líra Könyvklub cikk