A torony őre [outlet]

Felhívjuk figyelmét, hogy az akció keretében értékesített teljesen hibátlan könyvek között előfordulhatnak szépséghibás könyvek (karcos a borítója, sárgult a lapok éle stb.), ezek az apróbb hibák azonban nem befolyásolják a könyv használati értékét. Amennyiben ilyen könyvet kap, a példányt nem áll módunkban cserélni. Az ajánlat a készlet erejéig érvényes. Az akció más kedvezménnyel nem vonható össze.

Hogyan tartod életben a fényt, ha mindent elnyel a sötétség?
1972 szilveszter éjjelén egy csónak közeledik a Maiden Rock-i világítótoronyhoz, ellátmánnyal és a váltás személyzettel. A kikötésnél azonban senki sem várja őket. A torony ajtaját belülről bezárták, ám amikor betörik, a megrökönyödött emberek senkit sem találnak odabent: a három toronyőrnek nyoma veszett.

Az asztal megterítve áll, egy el nem fogyasztott vacsorához. A toronyőrök naplójában az utolsó bejegyzés egy tomboló viharról szól, pedig az égen egész héten egy felhő nem sok, annyi sem vonult át. A toronyban az összes óra nyolc negyvenötkor megállt.

Két évtizeddel később a toronyőrök házastársait egy újságíró látogatja meg, hogy kiderítse, mi állhat az eltűnés hátterében. Ahogy megismeri a feleségek elbeszéléseit és a férfiak utolsó heteit, rég eltemetett titkok kerülnek felszínre, és igazságok torzulnak hazugságokká, mígnem a múlt fel nem fedi, mi történt valójában.

A valós eseményeken alapuló történet egy igazán fordulatos, magával ragadó, feszültséggel teli regényben ölt testet.





"A torony kérlelhetetlenül nézett farkasszemet vele. Minden világítótorony büszke építmény volt, de a Maiden különösen is."

"Egy halász egyszer azt mondta neki, hogy a tengernek két arca van. Mindkettőt fogadd el, magyarázta, a jót és a rosszat is, és soha ne fordíts hátat egyiknek sem."

"A cápák ostobák. Ezért olyan ijesztőek. Jeges, zsíros torpedók, a kopoltyúiknál bevágásokkal, éles fogakkal felszerelve. Zsír és fogak, ennyi az egész."

"A legtöbbet akkor gondolok rád, amikor felkel a nap. Abban a pillanatban és néhány percben, amikor az éjszaka a hajnal után ásít, és a tenger kezd elválni az égtől. A fény nap nap után visszatér."

"Három férfi egyedül a tenger közepén egy világítótoronyban. Nincs benne semmi különleges, a legkevésbé sincs, csak három férfi meg egy csomó víz. Csak egy bizonyosfajta ember bírja ezt a bezártságot. A magányt. Az elszigeteltséget. A monotonitást. Hosszú kilométereken át nem látni semmit, csak a tengert."

Recenzió a könyvről

Recenzió a könyvről