A titkos csillagvizsgáló

1910 májusa

Ahogy a ragyogó Halley-üstökös egyre közelebb ér a Földhöz, Nancy élete a feje tetejére áll, amikor Suffolkba kénytelen utazni nagyapjához, akivel korábban sosem találkozott. A függönyök behúzva, Nancy nem hagyhatja el a házat; senki nem tudhatja, hogy ő és édesanyja ott vannak.
Amikor Nancy felfedezi a ház titkos csillagvizsgálóját és rájön, hogy nagyapja és édesanyja éjjelente elhagyják a házat, elhatározza, hogy az egyre tornyosuló rejtélyek nyomába ered. Vajon hová mehetnek a felnőttek? Miért nem láthatja őket senki? A múltban gyökerező sötét titkokra derül fény, ám közben Nancy élete is veszélybe kerül.

Az elveszett titkok kertje népszerű szerzője, A.M. Howell újabb regénye mélyre temetett titkokkal és sötét hazugságokkal vegyített kalandot kínál, a huszadik század elejének Angliájába repítve az olvasót.

10 éves kortól






Részlet

A kupola

Nancy szeme elkerekedett a meglepetéstől, ahogy körülnézett a kupolában, a ház legmagasabb pontján. Úgy érezte magát, mintha egy világítótorony lámpaszobájában állna. Napfény áramlott be a négy íves ablakon, szivárványgyöngyökkel színezve meg a nyolcszögletű szoba fehér falait. Talán ha négy ember számára volt itt hely, nekik is csak szűken. Két, éjkék bársonypárnákkal kárpitozott pad futott a nyolcszög két szomszédos oldalán, a szoba közepén pedig réz távcső állt, üveges szemével a Nancytől balra eső ablakon tekintve ki.

A lány körbefordult.

A látvány innen egészen elképesztő volt, talán ez lehetett a város legmagasabb pontja. Nancy látta a környező mezők zöldjét, a legelőkön bóklászó állatok apró, sötét foltjait. Látta a háztetőket, a különböző színű tetőfedések díszes mozaikját, a girbegurba kéményeket és téglákat. Látta az alattuk húzódó utcát, a sarkon az újságosfiút, akit korábban kiabálni hallott.

Olyan érzés töltötte el, mintha madár lenne a magas égben, mintha valami titkos toronyból bámulna le a világra. És ha ilyen volt nappal, vajon milyen mesés lehetett éjszaka! A kupola olyan méltóságot adott az öreg háznak, amitől Nancy megértette, miért olyan büszke Nagyapa, hogy generációk óta a család tulajdonában áll az épület.

Az egyik pad aló halk kop-kop-kop hallatszott, de így is betöltötte a picike teret. Nancy megingott az ijedségtől, gyorsan kinyújtotta hát a kezét, hogy megtámaszkodhasson, majdnem leverve a távcsövet az állványáról.

A Nancytől jobbra eső kék ülőpárna úgy himbálózott, akár egy csónak. Mi lehetett az? Aztán a lánynak eszébe jutott, miért is jött fel ide.

– Violet, te vagy az? – súgta Nancy.

– Igen – nyögött egy tompa hang a pad belsejéből. – Azt hiszem, a párna megszorult. Segítenél?

Nancy megragadta az ülőpárnát, és kiszabadította szorult helyzetéből, húgával együtt, aki úgy kunkorodott elő rejtekhelyéről, akár egy kukac.

– Nagyon soká jöttél – szólalt meg panaszos hangon Violet, miközben nyújtózkodott. Arca kipirult a kalandtól. – Valójában nem ide bújtam el először, de ez sokkal jobbnak bizonyult. Hát nem lélegzetelállító ez a szoba? Akár itt is játszhatnánk, teázhatnánk…

Nancy észrevette, hogy Violet tart valamit a kezében.

– Mi van nálad? – kérdezte, miközben segített a húgának kilépni a padból.

– Itt találtam.

Az aprócska, kék könyv fedelén aranybetűs írás állt, a borítóképen gyerekek bámulták az eget. Útmutató a csillagképekhez, kezdőknek.

Nancy kivette a könyvet húga kezéből, és belelapozott. Az oldalakon csillagképek rajzai álltak, a belső borítón pedig egy név ceruzával: Mr. Percival Douglas.

Violet az egyik íves ablakhoz nyomta az orrát.

– Nézd, Nancy, látod ott azokat a teheneket? Közel vagyunk a város széléhez. És az a nagy épület a magas falakkal vajon mi lehet? Szerinted mi az? És mit szólsz ehhez a csodálatos távcsőhöz? Szerinted feljöhetünk ide megnézni az üstököst? És vajon ez a kis kerék mire való a távcsövön? Jaj, Nancy, segíts!

BANG!

Nancy kiejtette kezéből a csillagászati könyvet, vissza a padba, ahol Violet elbújt, és levegő után kapott, amikor meglátta, mi történt. A távcső oldalra dőlt, csak a pad tartotta meg.

– Violet, mit csináltál? – kiáltott fel, és azonnal a teleszkóphoz lépett. Nehezebb volt, mint számított rá, alig bírta megemelni. Nagyapa mondta, hogy antik darab, ami egyben azt is jelenthette, hogy értékes. Nancy kétségbeesetten remélte, hogy nem esett baja a szerkezetnek.

Lépések dübörögtek a lépcsőn felfelé.

– Lányok?

Édesanya halottsápadt arccal toppant be a picike helyiségbe, alig fért el a mennyezet alatt. Olyanok voltak, mint három óriás, akik egy cipőben akarnak elbújni.

– Szentséges ég! – kiáltott fel Édesanya, amikor meglátta az eldőlt távcsövet.

– Sajnálom, Édesanya! – szipogott Violet. – Annyira, de annyira sajnálom!

Édesanya ajka pengevékonyságúra préselődött, miközben segített Nancynek felállítani a távcsövet. Ugyanazon ablak felé irányította, ami felé korábban is nézett, és belenézett az okulárba.

– Elállítódott, de szerencsére más baja nincs. Úgy hittem, Nagyapa megmondta nektek, hogy ide nem jöhettek fel – vetett a lányokra lesújtó pillantást, amitől Nancy borsószemnyinek érezte magát.