Macskabár - Nincs szükség hét életre - ebben az egyben is boldog lehetsz

Nagore élete viszontagságosan alakul: szakított a barátjával, otthagyta a munkahelyét, és jó tíz év után visszaköltözött Barcelonába. Mivel nem tudja fizetni az albérletét, kis híján utcára kerül. Ekkor egy régi barát különleges munkahelyet ajánl neki: felszolgálót keresnek a Macskabárba, ahol délutánonként hét cica keresi gazdáját a betérő vendégek közt. Nagore egy kellemetlen gyerekkori élmény miatt retteg a macskáktól - helyzete azonban reménytelen, így végül egyhónapos próbamunkára szerződik.

Idővel a káosznak tűnő szituáció apránként meghatározó élménnyé alakul át: a Macskabár hét macskamestere a lány kezébe adja a boldogság művészetének kulcsait. A négylábúaktól tanult képességek - többek közt a derű, a koncentráció, az alkalmazkodás - sorsfordító hatást gyakorolnak Nagore életére.

Sólyom Anna Budapesten született, 2012 óta Barcelonában él. Filozófus, és az írás mellett testalapú stresszcsökkentő módszerekkel, mindfulnesszel és biodinamikus craniosacrális terápiával dolgozik. 2012-ben jelent meg magyarul Párnafilozófia című esszéje, spanyolul 2018-ban kezdett publikálni. A spanyol mellett hollandul és portugálul olvasható A mindennapi élet mágiájának kicsiny kurzusa (Pequeno curso de magia cotidiana) című kézikönyve, míg a Kapcsolódj vissza a testedhez (Reconecta con tu cuerpo) című írása idén jelenik meg cseh nyelven. A Macskabár (Neko Café) az első regénye, amely több mint 12 nyelven jelent meg Laura Stagno illusztrációival, többek között franciául, németül, görögül, olaszul és portugálul.




Idézetek a könyvből

„– Van egy fontos lecke, amit a macskáktól tanultam – mondta Yumi a kis bemutatási ceremóniát lezárandó. – Fogadd el magad olyannak, amilyen vagy, és akkor nem lesz szükséged mások jóváhagyására ahhoz, hogy jól érezd magad.”

„Kislánykora óta nyomasztották a vasárnapok. Ahelyett, hogy élvezte volna a szabadnapot, mindig attól szenvedett, hogy mindjárt hétfő lesz. A »negyedik x« félelmetes bejáratához közeledve ismét hatalmába kerítette ez a szorongás. A jelenlegi élete fényévekre volt a régi álmaitól.”

„– Egy előadáson egyszer azt hallottam, hogy a problémáink nagy része csupán luxuscikk. Mindenért nyugtalankodunk, pedig a legtöbbnek nincs semmi jelentősége. Tudod, a macskák remekül értenek ahhoz, hogy aggódás helyett inkább a valóságos dolgokkal foglalkozzanak.”

„A Kapucsínóval töltött órák során még egy fontos leckét megtanult: légy hű önmagadhoz! Felesleges energiabefektetés és felettébb kimerítő azon erőlködni, hogy másmilyennek látszunk, mint amilyenek vagyunk, vagy olyan érzelmeket színleljünk, amelyek nem a szívünkből fakadnak. Nagore elmélkedéseinek ezen a pontján a macska egy pillanatra kinyitotta a szemét. Mintha azt mondta volna: »Így van, tanítványom!«”

„Nagore arra jutott, hogy a hét jószág sokkal ügyesebb az elfogadás művészetében, mint ő maga. Egyikük sem büszkélkedhetett valami dicső múlttal, és mind egy szálig számkivetettek voltak: mégis úgy aludtak, játszottak, futkároztak, és incselkedtek egymással szüntelen, mintha nem lenne holnap. Olyasfajta életszeretetről tettek tanúbizonyságot, aminek ő kétségkívül híján volt.”

„Nem tudta kiverni a fejéből azt a kis imát, amely az újdonsült macska nyakörvén lógott. »Azt hiszem, mindig azokon a dolgokon akartam változtatni, amelyeket valójában csak el kellett volna fogadnom«, töprengett, és felgyorsította lépteit. Mintha önmaga elől menekült volna. Az utca zsivaja visszazökkentette a valóságba, és kellemes érzéssel gondolt vissza a kis fekete potyautas kiegyensúlyozottságára, akit szemmel láthatóan semmi sem billentett ki a lelki békéjéből. Ez volt a második lecke, amit egy macskától kapott: a nyugalom mindenekfelett. »Bárcsak én is ilyen volnék«, mondta, miközben minden alaposabb ok nélkül tovább sietett.”

„Rádöbbent, hogy nem sokkal korábban ő is olyan volt, mint egy ijedős macska. Egyetlen életet sem bírt megélni – nem mintha emberként több is a rendelkezésére állt volna.”

„– Úgy gondolom, olyannyira hozzászoktunk már a cselekvéshez, hogy a létezés művészetéről megfeledkeztünk. Márpedig a macskák ennek nagymesterei.”

„Egy jó könyv, egy forró tea és egy macska az ölemben... Hát kell-e más a földi boldogsághoz?”

„Mint egy macska, aki készen áll a vasárnapi sziesztájára, Nagore is végignyúlt a kanapén, és arra gondolt, hogy két dolgot képtelen megérteni. Az egyik: miért gyűlölte eddig a macskákat? A másik: és most már miért nem? Nem fért a fejébe. Ráébredt, hogy óriási meglepetéseket okozott számára a macskazárlat feloldása. Megfordult a fejében, hogy talán nem is a cicákat, hanem a korábbi énjét utálta: a mártírszerepet, a félelmeit, a negatív szokásainak és gondolatainak végtelen spirálját.”

„– Ennek a kis kópénak igaza van. A rugalmasság fél egészség! És nem csak a testre gondolok. A rugalmas elme a boldogság egyik alapfeltétele. A merevség az életöröm gátja. De tudod, ez a kétféle merevség összefügg – elmélkedett Yumi. – Mindaz, ami merev a fejünkben, a testünkben is megjelenik. Ezért aztán a test felszabadítása az első lépés ahhoz, hogy feloldozzuk a gondolatainkat.”