"Karl Jaspers 1945-ben térhetett vissza professzorként arra a heidelbergi egyetemre, ahonnan a nemzetiszocialista rezsim 1937-ben eltávolította. Visszatérése után a bûnösség kérdésének szentelte elsõ egyetemi kurzusát; az 1946 januárjában és februárjában megtartott elõadásokat még ugyanebben az évben könyv formában is megjelentette. A német filozófusok közül Jaspers volt az, aki elsõként nézett szembe a bûnösség kérdésével, azzal, hogy a németség mennyiben tekinthetõ felelõsnek mindazért, ami 1933 és 1945 között kezdetben csak Németországban, aztán - a világháború kitörése után - szerte Európában történt. Jaspers merész számvetésére egyaránt jellemzõ a mélységes felháborodás, a totalitárius uralom szenvedélyes elítélése, valamint a felelõsségteljes, a jövõbe is tekintõ gondolkodás precizitása, higgadtsága. A filozófus négyféle fajtáját különíti el a bûnösségnek: ezek a büntetõjogi, politikai, morális és metafizikai bûnösség. Meglátása szerint az egyes ember politikai felelõsséggel tartozik azon bûnökért, melyeket saját állama követ el, de ez nem azonos a szokásos értelemben vett "kollektív bûnösséggel". A bûnösség megvallása mellett nagy figyelmet szentel Jaspers a németség szellemi újjászületése, a megújhodás lehetõségének.
A kötetben helyet kapott Hannah Arendt hasonló témájú tanulmánya is, ennek szemléletmódja azonban - a kollektív bûn vonatkozásában - több ponton különbözik Jaspersétõl.
E kötet a második világháború befejezõdésének 70. évfordulója alkalmából jelenik meg.
"