A halhatatlan medúza - A természet titkai, avagy hogyan éljünk akár száz évig

Az örök élet titkát hajdan kuruzslók és kalandorok keresték, mára azonban a tudomány került a kutatás élére. Az emberiség most először talán valóban megtalálhatja, ha nem is a halhatatlanságot, de a hosszú és egészséges élet kulcsát.

A fiatal dán biológus, Nicklas Brendborg összegzi, hogyan küzdött eddig a tudomány az öregedés ellen, és számba veszi, mi kell ahhoz, hogy hosszabb ideig éljünk. Az áttekintésből megtudhatjuk, miért olyan bonyolult folyamat az emberiség egyik legnagyobb rejtélye, az öregedés, illetve annak lassítása. A dán kutató elkalauzol bennünket csúcstechnológiás laboratóriumokba és olyan távoli térségekbe, ahol tudományos áttörést értek el az öregedésgátlás terén. Elemzésében rávilágít néhány állatfaj meglepő tulajdonságaira, amelyek eddig példaként szolgálhattak a kutatók számára a hosszú élet titkainak megfejtésében. Megismerhetjük a rákbetegséget még hírből sem ismerő, rejtélyes állatot, a csupasz turkálót, a több száz évet is megérő cetféléket, teknősöket és medúzákat, és lassanként feltárul előttünk, hogy hogyan hasznosíthatók ránk, emberekre az állatvilág jelenségeiből levont biológiai következtetések.

Nicklas Brendborg a Koppenhágai Egyetem molekuláris biológia szakos hallgatója és a terület egyik legígéretesebb kutatója. Korábbi kötetei: Top Student, Supertrends (társszerzőként).



Részlet a könyvből:

„A 20. század elején például számos tudós úgy vélte, hogy állati mirigyekből származó kivonatok felhasználhatók az emberek megfiatalítására. Az egyik tudós, Serge Voronoff sebész továbbfejlesztette a kissé bizarr elméletet: meg volt győződve arról, hogy nem elég állati kivonatokat használni, hanem a mirigyszövetet közvetlenül át kell ültetni az emberbe, hogy működjön. Egyiptomi kasztrált férfiakat tanulmányozva pedig arra a következtetésre jutott, hogy a herék különösen fiatalító hatással bírnak.Voronoff ekkor kezdte el majomherék darabjait átültetni a pácienseibe. Ez elég abszurdan hangzott ahhoz, hogy az átlagemberek nagy ívben elkerüljék. A gazdagok és a hírességek viszont megőrültek érte: sorban álltak, hogy kipróbálhassák Voronoff öregedésgátló transzplantációját. Hatalmas volt az érdeklődés, Voronoff rengeteget keresett, és rövidesen már a kellő mennyiségű majomhere beszerzése okozott neki gondot. Újonnan vásárolt kastélyában szegény állatoknak külön karámot kellett készíttetnie, és egy cirkuszi idomárt vett fel, hogy tenyéssze őket.
Voronoff páciensei végül persze csak a történelem egyik tréfájává váltak. Idővel mind ők, mind pedig Voronoff megöregedtek és megráncosodtak, akárcsak Ponce de León és emberei. Velünk is ez történik – hacsak a tudomány nem talál az eddigieknél jobb megoldást.”