Az ember csak akkor ért meg egy dolgot, amikor azt a szívével felfogja. Az értelem és az ész csupán közvetítők a szív megértéséhez. Az ész és az értelem által jutunk el az Isten gondolataihoz. Amikor azonban az ember így birtokolja a gondolatot, akkor meg kell tanulnia azt...
Az ember csak akkor ért meg egy dolgot, amikor azt a szívével felfogja. Az értelem és az ész csupán közvetítők a szív megértéséhez. Az ész és az értelem által jutunk el az Isten gondolataihoz. Amikor azonban az ember így birtokolja a gondolatot, akkor meg kell tanulnia azt szeretni. Az ember lassanként megtanul szeretni minden dolgot. Ez nem azt jelenti, hogy megítélés nélkül mindent meg kell szeretnie amivel találkozik. Hiszen tapasztalatunk mindenekelőtt csalóka. Ha azonban az ember azon fáradozik, hogy egy lényt vagy dolgot isteni alapokra helyezve kutasson, akkor el is kezdi szeretni. Amikor egy eltévelyedett ember áll előttem, úgy nem az eltévelyedettségét kell szeretnem. Azáltal csak tévedésben lennék, és neki sem segítenék. Ha azonban elgondolkodom azon, hogy ez az ember hogyan tévelyedett el, és ha mellé állok, hogy tévelyedettségét levesse, akkor segítek neki, s én pedig eltökélem magam az igazságra. Mindenütt keresnem kell, hogy hogyan szerethetek. Isten minden dologban ott van, de ezt az istenit először benne meg kell keresnem.
Rudolf Steiner (Murakirály, 1861. február 27. – Dornach, 1925. március 30.), osztrák polihisztor, filozófus, a Waldorf-pedagógia atyja, író, dramaturg, tanár, a spirituális mozgalom, az antropozófia megalkotója, emellett nagyszámú festmény, szobor, építészeti terv és vázlat maradt fenn tőle.
Rudolf Josef Lorenz Steiner 1861. február 27-én született, két testvére volt: húga, Leopoldine és öccse, Gustav. Rudolf gyermekkorát Mödlingben és Pottschahban töltötte. Iskolába Lajtaszentmiklósra és Bécsújhelyre járt.
1890-től a Goethe–Schiller-Archívum állandó munkatársa Weimarban. Részt vesz Goethe természettudományos írásainak újabb kiadásában. Ebben az időben találkozott Hermann Grimm-mel, Ernst Haeckellel és Eduard von Hartmann-nal. 1891-ben a filozófia doktorává avatják a rostocki egyetemen. 1892-ben megjelenik disszertációja Wahrheit und Wissenschaft (Igazság és tudomány) címen.
1902-ben felajánlották neki a Teozófiai Társaság német szekciójának főtitkári tisztségét, amit azzal a feltétellel vállalt el, hogy kizárólag saját nézeteit fogja képviselni. Ebben az időszakban fektette le az antropozófia (antropos: ember, sofia: bölcsesség) alapjait, és ekkor találkozott Christian Morgensternnel és Édouard Schuréval. A Társaság keretein belül tartott előadásaiban 1902. október 6-án hangzott el először nyilvánosan az „antropozófia” kifejezés, az emberiség fejlődéstörténeteként értelmezve. Tevékenysége ezután ennek a fejlődéstörténetnek a kidolgozására koncentrálódott.
1924 őszén egészsége romlásnak indult, előadásait kénytelen volt rövidebbre fogni. Betegsége idején az 1923-ban megkezdett önéletrajzát (Mein Lebensgang – Életutam) folytatta, de ezt a művét végül nem sikerült befejeznie. 1925. március 30-án hajnalban elhunyt.
Amennyiben az Ön által választott könyvesbolt neve mellett
1-5
szerepel, kérjük kattintson a bolt nevére, majd a megjelenő elérhetőségeken érdeklődjön a készletről és foglalja le a könyvet.