Fölébredett a föld [outlet]

Felhívjuk figyelmét, hogy az akció keretében értékesített teljesen hibátlan könyvek között előfordulhatnak szépséghibás könyvek (karcos a borítója, sárgult a lapok éle stb.), ezek az apróbb hibák azonban nem befolyásolják a könyv használati értékét. Amennyiben ilyen könyvet kap, a példányt nem áll módunkban cserélni. Az ajánlat a készlet erejéig érvényes. Az akció más kedvezménnyel nem vonható össze.

Nyáry Krisztián legújabb könyvében 1848-49-ben született levelek segítségével meséli újra a forradalom és szabadságharc történetét. Az ismert szereplők személyes hangú magánlevelei mellett az utca embereinek üzenetei alulnézetből mutatják be a tankönyvekből ismert történelmi eseményeket és a mindennapok küzdelmeit. Hiszen a 170 évvel ezelőtti emberek mást és másképp tartottak fontosnak, örömeik és fájdalmaik, reményeik és félelmeik emberközelibbé teszik a két esztendő krónikáját. A kötetben szereplő 163 levél mindegyikéhez egy-egy rövid történet is társul a Nyáry Krisztiántól megszokott stílusban.

"Akasztófát, golyót vagy örök börtönt vártam – rövid szenvedések után végső nyugalmat. De jelen állapotom százszorta rosszabb mind ezeknél!" Görgei Artúr öccséhez, Görgey Istvánhoz a száműzetésből – 1849. december 24.

"Elnézéssel és szerelmünk első éveire gondolva emlékezzél rám. A gyermekeket áldd meg és csókold meg az én nevemben, ne szégyelljék, nem kell szégyellniük atyjukat." Batthyány Lajos búcsúlevele feleségéhez – 1849. október 5.

"Nemsokára kiszenvedek. Még egyszer köszönet hű szerelmedért, mindenért, amit értem tettél. – Istenem, Istenem! Nem bírom tovább." Leiningen-Westerburg Károly búcsúlevele feleségéhez – 1849. október 5.

"Én vagyok az az ember, aki rendet fog teremteni. Nyugodt lelkiismerettel lövetek agyon százakat is." Joseph Haynau feldúlt levele Radetzky tábornagynak – 1849. augusztus 18.

"Szomorú vigasztalás, de én egyébbel nem vigasztalhatom Asszonynénémet, mint azzal, hogy elvesztette ugyan a fiát, de igen-igen rossz fiút veszített, ki után nem méltó bánkódni." Petőfi özvegy Jókainénak a Jókaival való barátság megszűnéséről – 1848. szeptember 6.

A 12 pontot először a dadogós Sükei Károly olvasta fel a pesti népnek, amiért egy titkosrendőr bolondok házába akarta vitetni.
Amikor kiderült, hogy a börtönéből kiszabadított Táncsics nem lesz ott a Nemzeti Színház esti előadásán, a forradalmárok azt tervezték, hogy egy álszakállas színész fogja helyettesíteni.
A forradalom másnapján az egyetemisták is megfogalmazták követeléseiket: ne kelljen tandíjat fizetni, töröltessenek el a vizsgák is, legfeljebb a szigorlatokat tartsák meg.
Petőfi nem március 15-én beszélt a néphez Nemzeti Múzeum lépcsőjéről, hanem egy május 12-ére összehívott népgyűlésen, ahol a pesti fiatalok lemondásra szólították fel a Batthyány-kormányt.
Petőfi összefogott barátja, Jókai Mór édesanyjával, hogy megakadályozzák az író és a nála 12 évvel idősebb Laborfalvi Róza házasságát.
A szabadságharc alatt a tábori kórházakban megfordult betegek kétharmadát szifilisszel kezelték, és a probléma leküzdésére külön „bujasenyv-főorvost” kellett kinevezni.
Alois Alnoch osztrák ezredes fel akarta robbantani a Lánchidat, de az akció nem sikerült: saját magát robbantotta fel, csak a szivart tartó fehér kesztyűs bal keze maradt meg belőle.
Thomas Mayne Reid western-író hívására háromszáz Colt-okkal felszerelt önkéntes indult el Amerikából a magyarok megsegítésére, de amire Európába érkeztek, a szabadságharc elbukott.
Görgei Artúrnak egy gránát szilánkjai beszakították a koponyáját, az agyburka is láthatóvá vált, ám csapatait ennek ellenére még egy óra hosszat ő irányította.
A magyar kormány a világosi fegyverletétel előtt felajánlotta a koronát az orosz uralkodóháznak.
Kossuth leborotvált szakállal, elváltoztatott külsővel, egy angol és egy magyar hamis útlevéllel a zsebében indult a törökországi emigrációba.
Az aradi vértanúk többsége nem magyar nemzetiségűként született, s gyakran rosszul vagy egyáltalán nem tudtak magyarul.
Kivégzésük napján zenére ébredtek az aradi foglyok: Láhner György játszotta fuvoláján a haldokló Edgar búcsúáriáját Donizetti Lammermoori Luciájából.
A törökországi menekülttáborban, Vidinben négyszáz magyar halt meg, és nyugszik ma is jeltelen sírban.