Bővebb ismertető
Csaba testvér azt mondja, az igazi szabadság nem a kötöttségektől való elszakadás, hanem hogy nap mint nap szabadon dönthetünk a szeretet mellett. Ferenc pápa ugyanezt az iránytűt adja nekünk: "A szabadság nem azt jelenti, hogy bármit megtehetünk, és hagyjuk, hogy szenvedélyeink uralkodjanak rajtunk, választás nélkül sodródva egyik élményből a másikba, az idők divatját követve örökké serdülőkorúnak maradva az életben. A szabadság nem azt jelenti, hogy kidobunk mindent az ablakon, ami nem tetszik. Azért kaptuk a szabadságot, hogy jó és végleges döntéseket tudjunk hozni az életben." "Legyünk a szeretet, ne pedig a kötelesség rabszolgái!"
Ezek a gondolatok nem magától értetődőek. A parancsolat szóról aligha a boldogság jut eszünkbe, hanem inkább a kötelesség, az izgalmastól való elzárás, a fogcsikorgatás, és az izzadságszag... Ezért jobbnak látjuk, ha nem is veszünk tudomást róluk, igyekszünk a korlátokat kiiktatni az életünkből...
A gyártó minden géphez köteles használati utasítást adni. Az élet teremtője sem tett másként - a tízparancsolat, a szeretetparancsolat használati utasítás a boldog élethez. A parancsolatok végén levő felkiáltójelet értelmezhetjük tiltásként, de sokkal felemelőbb, ha isteni óhajként, sóhajként tekintünk rájuk. A tízparancsolat így is lefordítható nagyon röviden: boldog és szabad az, aki csak Istent isteníti, aki meg tud pihenni Nála, aki szereti és tiszteli az életet, az életadóit, önmagát, a társát, az embertársait, azok tulajdonát és az igazságot.
Böjte Csaba (Kolozsvár, 1959. január 24. –) ferences rendi szerzetes, a Dévai SzentFerenc Alapítvány alapítója. Az általa létrehozott gyermekmentő szervezet célja az Erdélyben sanyarú körülmények között, sokszor az éhhalál szélén tengődő gyermekek felkarolása.
Böjte Csaba civilként autóvillamossági szerelőnek tanult, majd miután ezt a szakmáját feladta, egy évig élt és dolgozott bányászként a Hargitán. Ezzel a döntéssel, akaraterejét próbára téve, lelkiekben már a papi pályára készült.
Édesapja költő volt, s egy verse miatt a Ceausescu-rezsim bírósága hét évi börtönre ítélte, ahonnan négy és fél év múlva szabadult. A börtönben elszenvedett kínzások és egyéb megpróbáltatások következtében szabadulása után másfél hónappal meghalt. Csabának ez alapvető momentum volt annak megértésében, hogy a baj nem az emberben, hanem a tudatlanságban lakozik. Ennek hatására döntötte el, hogy pap lesz.
A ferences rendbe még a Ceausescu-diktatúra alatt, 1982-ben jelentkezett, a legnagyobb titokban. Tanulmányait Gyulafehérváron és Esztergomban végezte, mielőtt 1989-ben pappá szentelték.Több helyen eltöltött papi szolgálata után 1992-ben Dévára helyezték, ahol jelentős fordulatot vett az élete. Oltalmába fogadott néhány utcagyereket, és a lakatot leverve az elhagyott és évtizedek óta üresen álló ferences kolostorba költöztek. A román hatóságok ellenezték ezt a lépését, és többször felszólították az épület elhagyására. Böjte atya válasza az volt, hogy a gyerekeket rakják az utcára a rendőrök. Ez nem történt meg.Az árvákat befogadó ferences rendi szerzetesnek hamar híre ment Déván. Mára tevékenységét elismerik egész Erdélyben, Romániában és Magyarországon is. Az alapvető életfeltételeken kívül (ruha, étel, stb.) taníttatásukkal is foglalkozik, melybe vallási és erkölcsi nevelésük is beletartozik.