C. G. Jung egyike a múlt század szemléletformáló tudósainak. Általa nyertünk betekintést a psziché azon régióiba, melyekrõl addig csak a szépirodalomban, drámairodalomban és képzõmûvészetekben találkozhattunk. Írt a spiritizmus pszichopatológiájáról, foglalkozott gnosztikus tudósok írásaival, tanulmányozta az alkímiát, de érdekelték a mikrofizika új eredményei is, és mindezeket integrálta tudatos gondolkodásába.

Olyan új fogalmakkal gazdagította a pszichológiát és a pszichoterápiát, mint a kollektív tudattalan, a szinkronicitás, az archetípusok, a típustan és a legbensõ lényegünket jelentõ Selbst melyek már általános használatúvá váltak. Rendkívül széleskörû és elmélyült kutatásai alapján felállította a lélek természetes fejlõdési folyamatának egy új teóriáját, melyet individuációs processzusnak nevezett el, és ebbõl fejlesztette ki a jungi analitikus pszichológia elméletét és gyakorlatát, melynek gerincét az álommunka képezi. Jung pszichológiája analitikus pszichológia, mert elfogadja a Freud nevéhez fûzõdõ pszichodinamikai alapelveket, értelmezve és kiterjesztve azokat; nevezetesen az embert egészlegességében, testi-lelki-szellemi-transzcendens mivoltában szemléli. Világosan látta, hogy az egyes embert csak az emberiség múltját, jelenét és jövõjét is magában foglaló kultúrtörténeti egységben lehet megérteni. Ezért kutatását kiterjesztette a pszichológia határterületeire, a vallástörténetre, filozófiára, etnográfiára, mitológiákra.