Sötét és néma

Amennyiben a szorongás a sötét tartomány megtapasztalásával azonosítható, a Semmivel való szembesülést is a rétegek egyikeként kell meghatározni - s akkor ez a tartomány egyidős az emberiséggel. Ide sorolhatjuk a haláltól való rettegést és a testi fájdalomtól való félelmet is, ezek mind-mind olyan tónusok, amelyek az időtlen emberi tapasztalatok közé sorolhatók. Ám az a fajta feketeség, amelyre Adorno utal, s amely az idő előrehaladtával mind töményebbé, mind ragacsosabb és sötétebb masszává vált, az emberiség történelméből fokozatosan állt elő. Az értelmetlen háborúk, a felgyülemlett erőszak és szenvedés évezredek alatt sűrűsödött össze azzá a megfoghatatlan létminőséggé, amely mintegy ráolvad és ránehezedik az emberiség lelkére. A világháborúk, a népirtások mindezt nyilvánvalóvá, megfoghatóvá, letagadhatatlanná teszik. A sötétség a 20. században előlépett a láthatatlanságból: látható és érzékelhető tartománnyá vált - legalábbis az európai ember tudattalanjában. [...]
A sötét tartomány ott lüktet ezernyi alakban, mozzanatban, kérdésben - lefojtva, lehalkítva, egyensúlyozva >>a némaság peremén