Megérteni 1915 eseményeit: törökök és örmények

A huszadik század második évtizede az egykor az Oszmán Birodalom ellenőrzése alatt álló területek számára nagy tragédiákat hozó időszak lett. A Balkánról 1912-1913-ban több százezer muszlimot és törököt űztek el hazájából roppant szenvedések közepette. Nem véletlen, hogy ezt az időszakot Anatólia népe a Nagy Tragédia névvel illeti. Ezt követte az Oszmán Birodalomban élő örmények kitelepítése. A kitelepítés is több százezer életet követelt, és hasonlóképpen a Nagy Tragédia (Meds Yeghern) néven említik.
Mustafa Serdar Palabiyik

Az örmények számára a tragédia genocídium volt, amihez az oszmán török kormány tevékenysége vezetett. A törökök számára a probléma az örmény felkeléssel kezdődött Kelet-Törökországban, az orosz megszállással egy időben. A civil lakosságot, azt gyanítva, hogy támogatja a felkelőket, többségében Észak-Szíriába telepítették át. Éhínség, betegségek, helyi törzsek gyilkos támadásai százezrek haláláért felelősek. Népirtás? Attól függ, mit értünk ez alatt, és Palabiyik kitűnően magyarázza el, hogy miről is van szó.
Norman Stone

A több százezer örmény kitelepítése igen kemény körülmények között zajlott. E fájdalmas folyamat során az örmények roppant veszteségeket szenvedtek. Nem csupán a járványok és az éhínség szedte áldozatait. További veszélyt jelentettek a kitelepítési területeken garázdálkodó fegyveres bandák támadásai, egyes helyi oszmán vezetők túlkapásai, a török, az örmény és a kurd közösségek közötti villongások is. Ugyanezekben az években a Kelet-Anatóliában élt többszázezer muszlim is hasonló gyötrelmeken ment keresztül. Velük vagy az orosz hadseregben harcoló örmény származású orosz katonák és örmény önkéntesek végeztek, vagy a háborús körülmények között az éhség és a járványok áldozatául estek.
Az örmény kitelepítést az adott történelmi, politikai, illetőleg társadalmi-gazdasági keretek között kell vizsgálni. Népirtásként való definiálhatóságának kérdése jogi probléma, ennek megfelelően történelmi adatokkal alátámasztott jogi elemzés keretében szabad csak vizsgálni. Jelen munka arra keresi a választ, hogy az 1915-ös kitelepítés mennyiben felel meg a Népirtás-egyezményben megállapított kitételeknek.
A török és örmény nép évszázadok óta együtt élő, a történelmük és kultúrájuk révén összefonódott két nép. Amennyire hiba volna e két nemzet nyolcszáz éves együttélési tapasztalatát egyetlen eseményre leszűkíteni, épp annyira volna téves tudomást nem venni az 1915-ben bekövetkezett tragédiáról. Amint a könyvem számos alkalommal hangsúlyozza, az 1915-ben történtek "népirtásként" való el nem ismerése nem jelenti az örmény nép által megélt fájdalmak tagadását.
Mustafa Serdar Palabiyik