Verseny a vakcináért - A koronavírus elleni küzdelem hiteles története

"Egók, presztízs és profitérdekek ádáz harcának története, ami vérbeli thrillerként is olvasható." (Library Journal)

Emlékszünk még? Kína egyik tartományában, a vuhani halpiacon rejtélyes vírus üti fel a fejét. Sokan kerülnek kórházba, többen az intenzív osztályra, és rengetegen meghalnak. A járvány világszerte rohamosan terjed. A kórházak folyosói is ágyakkal telnek meg, a kormányok a használható lélegeztetőgépeket számolják és szakértők vitatkoznak, kötelezővé tegyék-e a maszkviselést. Ekkor, 2020 elején már rengeteg tudós dolgozik a járvány megfékezésén és a vakcinán. Vajon ki nyeri az ádáz csatát az oltóanyagért?

Brendan Borrell oknyomozó újságíró látványos képet nyújt arról, miképpen küzdöttek a vírussal - és egymással - a vakcinaversenyben részt vevő gyógyszergyárak. Könyve részletesen bemutatja az utóbbi évek legnagyobb amerikai kutatási és kormányzati összefogásának, a Warp Speed hadműveletnek a hátterét, amelyben olyan megacégek versenyeztek egymással, mint a Moderna, az AstraZeneca, a Johnson & Johnson, a Merck vagy a Pfizer és a vele együttműködő BioNTech. Ez utóbbi alelnöke és kimagasló kutatónője, a pályáját Magyarországon kezdő Karikó Katalin is szerepel a kötetben.

A Verseny a vakcináért korunk holdutazással felérő orvostudományi csodájának teljes, megdöbbentő történetét meséli el.

A könyvből hamarosan sorozatot készít az HBO a rendező-producer Adam McKay közreműködésével (Utódlás, Alelnök, A nagy dobás).

A Los Angelesben élő Brendan Borrell neves újságíró; cikkei többek között a Bloomberg Businessweek, a National Geographic, a The New York Times című lapokban jelennek meg. A Verseny a vakcináért az első könyve.

Részletek:
A Moderna szabadalomgyárrá vált, és a szellemi tulajdonjogokból erődöt épített maga köré. De nem volt képes megkerülni Karikó és Weissman technológiáját. Utóbbiak szabadalmát hivatalosan 2012 októberében fogadták be. [...] A következő évben a Moderna kétszáznegyvenmillió dolláros üzletet kötött az AstraZenecával, hogy mRNS-alapú gyógyszerek kutatásában működjenek együtt, amelyek a károsodott szívizomszövetet hozhatják helyre, illetve a rákterápiában lehetnek használhatók. Úgy tűnt, az áttörés bármelyik pillanatban megtörténhet. Ahogy múltak az évek, Karikó szabadalmának egyre magasabbra kúszott az ára. A licenc tulajdonosa, Gary Dahl immár nem volt hajlandó továbbadni az mRNS-technológia licencét harmincmillió dollárnál kevesebbért.

***

New Yorkban hamarosan olyan pánik tört ki, amilyet 2001. szeptember 11. óta nem láttak. Az országos szükségállapot 2020. március 13-i kihirdetése utáni héten a naponta a városból jelentett új Covid-19-fertőzések száma kétszázról felugrott kétezerre. Az emberek felhalmozták a kézfertőtlenítőt, és azzal törölgették le az Amazon-csomagjaikat is. Jóval gyanakvóbbak voltak a többi emberrel szemben, mint általában: a toronyházakban lakó szomszédaikkal, a járdán közlekedő gyalogosokkal. Bárki hordozhatta a vírust. Az utcákon uralkodó hang a mentők visszhangzó szirénázása volt. Amikor Frank Gabrin sürgősségi orvos március 19-én megérkezett a queensi St. John Episcopal Kórházba, hogy megkezdje a műszakját, éppen öt mentőből rakták le a betegeket egyszerre. Ez nem volt normális. "Nincsenek olyan védőfelszereléseink, amelyeket még ne használtunk volna - sms-ezte Gabrin az egyik barátjának. - Nincsenek N95-ös maszkok sem.

***

Ha a februári és kora márciusi tévedéseket betudhatjuk a tagadásnak, a zavarodottságnak, valamint a rossz kommunikációnak, akkor az áprilist az ideológia és a türelmetlenség hatalomátvétele fémjelezte leginkább. Ekkor történt, hogy Trump egy sajtótájékoztatón felvetette, hogy megölhetjük a koronavírust, ha "nagyon erős fénnyel" világítjuk meg a testet, vagy esetleg fertőtlenítőszert fecskendezünk a szervezetbe, hogy ezzel tisztítsuk ki a tüdőket.


Részlet a könyvből:

Zhang látta, hogy a vuhani koronavírus genomjának nagy része azonos egy másik koronavíruséval, amit egy olyan denevérből izoláltak, amelyet a vietnámi határ mellett fekvő, szubtrópusi éghajlatú Jünnan tartományban fogtak be. A két vírus minden egyes megfertőzött áldozattal egyre jobban eltávolodott egymástól időben és térben is. Zhang január 5-én fejezte be az elemzését, és remélte, hogy olyan gyorsan publikálhatja az új koronavírus génszekvenciáját, amennyire csak lehetséges. Ő egyike volt azon kínai szakértőknek, akik ekkorra már hozzájutottak a vírushoz, de a hírét mindeddig titokban tartották.
Azon a héten a vuhani rendőrség helyi orvosokat tartóztatott le, akik egy SARS-szerű vírusról posztoltak a közösségi médiában. A hatóságok figyelmeztetésben részesítették őket az interneten való rémhírterjesztésért, ami Kínában bűnnek számít. Az egészségügyi minisztérium megtiltotta a génszekvencia publikálását, ám a járványról árulkodó információ lassanként kiszivárgott az internetre.
Amikor a kínai kormány hosszú késlekedés után végül elismerte, hogy a megbetegedések egy koronavírushoz köthetők, a WHO ömlengve magasztalta a kínaiakat, és kijelentették, hogy a szekvenálás „figyelemre méltó eredmény, mely azt demonstrálja, hogy Kína egyre jobban képes menedzselni az új járványokat.”
A génszekvencia azonban ekkor még mindig nem volt elérhető online. „Ez egyszerűen nevetségesnek tűnt” – mondta Zhang egyik kutatótársa és közeli barátja, Eddie Holmes, aki akkoriban az ausztráliai Melbourne-ben dolgozott. Január 11. reggelén Zhang a sanghaji reptéren várakozott a pekingi gépre, mert munkaügyben a fővárosba kellett repülnie, amikor Holmes hívta a mobilján. Holmes tudott a genetikai elemzésről, de magát a szekvenciát ő sem látta. Elmondta Zhangnak, hogy a kutatók szerte a világon epekedve várják, ezért nyilvánosságra kell hoznia. „Azt kértem Holmestól, hogy adjon egy perc gondolkodási időt” – mesélte Zhang, és a szemöldökei közötti függőleges barázda mélyebbé vált, ahogy erősen elgondolkodott a kérdésen. Ugyanígy töprenghetett akkor, ott, a sanghaji repülőtéren, miközben Holmes várta a választ, a repülő hajtóműve pedig felbőgött. „Muszáj publikálni most” – erősködött Holmes.
„Rendben, rendben” – válaszolta Zhang. Letette a telefont, majd elküldte Holmesnak e-mailen a fájlt, amelynek „WH-Human_1” volt a neve.
Holmes ezután levelet írt egy barátjának, Andrew Rambautnak a skóciai Edinburgh-be, aki a Virological.org weboldal moderátora volt. Ez a honlap a vírusszakértők virtuális gyülekezőhelye. Holmes elmondta Rambautnak, hogy nála van a szekvencia. Edinburgh-ben ekkor már éjfél is elmúlt, de Rambaut egy éjjeli bagoly. Azt kérte Holmestól, hogy küldje el a fájlt, majd írtak hozzá egy rövid tájékoztató szöveget, amelyben figyeltek arra, nehogy megsértsék a beteg személyiségi jogait, aki felgyógyult. Végül Rambaut rákattintott a „Feltöltés” gombra. Péntek este volt az Egyesült Államokban, a szekvenciára vezető linkek ennek ellenére hamarosan záporozni kezdtek a Twitteren, és több száz tudományos levelezőlistán, chatüzenetekben és Slack-csoportokban terjedtek fénysebességgel. „És ezzel elkezdődött” – írta az egyik virológus.
„Utazás a tudomány sebességével” – írta egy másik.
„Elképesztő idők” – írta egy harmadik.
Zhangnak azonban semmi oka nem volt az ünneplésre. A kínai állampolgárok súlyosan megfizetnek azért, ha megszegik a kormány hírzárlatát. A hatóság emberei razziát tartottak a laborjában, és – feltételezhetően, mert Zhang ezt sosem mondta ki nyíltan – lefoglalták a hűtőjéből a tüdőmosásból származó minta maradványait. Korlátozták a laborban végezhető munkát, őt magát pedig azzal fenyegették meg, hogy az állam ellenségének nyilvánítják. Hivatalosan ezt az eljárást „kiigazításnak” nevezik. Holmes megfogalmazásában azonban „szar került a ventilátorba”. Kína elfojtotta a határain belüli hangokat, és azt jelentette a nemzetközi közösségnek, hogy több mint egy hete nem találtak új esetet. A járvány kezdete óta, a hivatalos szervek állítása szerint, negyvenegy embert diagnosztizáltak előzetesen, és izolálták őket, illetve hétszázhatvanhárom velük kapcsolatba lépett kontaktszemélyt nyomoztak le. Más szóval, a koronavírust sikerült megfékezni.

[…]

A fehér házi tisztviselők csak a homlokukat ráncolták, amikor a bőbeszédű Kadlec George Washingtonról tartott kiselőadást, aki beoltatta a katonáit fekete himlő ellen. Kadlecnek nehezére esett megérteni, hogy az adminisztráció miért nem osztozik az ő, biológiai fenyegetéssel kapcsolatos aggodalmaiban. Talán ezekből az emberekből hiányzik az a képzelőerő, amely annak a megértéséhez kellett, hogy a nemzetnek még a kis valószínűségű eshetőségekre is fel kell készülnie. Vagy talán egyszerűen csak rövid távon gondolkodtak, ahogy a klímaváltozás tagadásával is tettek. Úgy gondolták, hogy mire az évszázadonként csak egyszer bekövetkező katasztrófa beüt, Trump már nagy valószínűséggel nem lesz hivatalban.