A mobiltelefon fényképezõ funkciója legtöbbször rossz felbontású, hirtelen elkapott/elkapkodott, komponálatlan, zavarba ejtõen személyes képek létrehozására alkalmas és a képkészítõnek szûkösre korlátozott lehetõségeket kínál. Ugyanakkor az eszközt használó ember lehetõségei a minimális készlettel is végtelenek. Bartis Attila fotográfiáinak világa, ahogyan prózájának világa is, szigorúan önkorlátozó. Figyelmes, kegyetlenül pontos - vagy a jelentés érdekében kíméletlenül homályos -: minden mozzanatában tartalmas. A készülék adta szûk lehetõségek éppen hogy megtermékenyítik a dolgokat, melyeket lát és láttat. Az õ mindennapjainak dolgait; Bázeltõl Marosvásárhelyig, profántól a szentig, a nõ beszédes ajkaitól az apa végsõ csendjéig - a megkerülhetetlenségeket, és az ezek emlékét idézõ tárgyakat, mozdulatokat, idõt és helyszíneket. A 365 kép ettõl a jelentésgazdagságtól lesz egyszerre személyes és publikus. Ebben az alig-színû, rontott minõségû sorozatban (mely talán magának az emlékezetnek a metaforája) a szemek, a feliratok, a hiányok és túlcsorduló többletek a legsûrûbb idõ esszenciáját adják, amely magába zár a történeteivel, és nem enged szabadulni a benyomások emlékétõl.

Ugyanakkor az eszközt használó ember lehetõségei a minimális készlettel is végtelenek. Bartis Attila fotográfiáinak világa, ahogyan prózájának világa is, szigorúan önkorlátozó. Figyelmes, kegyetlenül pontos - vagy a jelentés érdekében kíméletlenül homályos -: minden mozzanatában tartalmas. A készülék adta szûk lehetõségek éppen hogy megtermékenyítik a dolgokat, melyek lát és láttat. Az õ mindennapjainak dolgait; Bázeltõl Marosvásárhelyig, profántól a szentig, a nõ beszédes ajkaitól az apa végsõ csendjéig - a megkerülhetetlenségeket, és az ezek emlékét idézõ tárgyakat, mozdulatokat, idõt és helyszíneket. A 365 kép ettõl a jelentésgazdagságtól lesz egyszerre személyes és publikus. Ebben az alig-színû, rontott minõségû sorozatban (mely talán magának az emlékezetnek a metaforája) a szemek, a feliratok, a hiányok és túlcsorduló többletek a legsûrûbb idõ esszenciáját adják, amely magába zár a történeteivel, és nem enged szabadulni a benyomások emlékétõl.