A honvesztéstől a honmentésig

Az 1848-49. évi szabadságharc tábornokainak több mint egyharmada ha-
gyott hátra emlékiratokat. A szerzők - bár tisztában voltak önnön szerepük
fontosságával - némi köteles szerénységet mutattak memoárjaik írásánál.
Nem restellték bevallani egyes hibáikat, hogy a többiről annál mélyebben
hallgassanak. Egyetlen kivételt találunk a tollforgatáshoz folyamodó hadfiak
között: Perczel Mórt. Az ő emlékirataiban nyoma sincs bárminő önkritikának.
Részletes kidolgozásukban talán ezért sem jutott tovább soha 1848 őszénél. Ez
időszaki működésének előbb az "Első hadjáratom" címet adta, majd - Julius
Caesar után, egyes szám harmadik személyben - a "Perczel Mór első és pedig
honmentő hadjárata" címmel látta el. Ez a sok kitérővel teli fejezet tartalmazza
Perczel hadi tetteinek krónikáját a pákozdi csatától az ozorai diadalon át az
1848 őszi zalai hadműveletekig. Miután Perczel az ezt követő részeket nem
írta meg, csupán a róla szóló munkák kommentárjait látta el a "Perczel Mór
második/harmadik/negyedik honmentő hadjárata" címmel, nem jogosulatlan,
ha 1848-1849. téli hadjáratáról szóló munkánkhoz az általa adott címet pa-
rafrazáljuk.
A kötet Perczel Mór hadműveleteit tekinti át 1848. december közepétől, a Mu-
ra-menti hadműveletek befejezésétől és Zala megye kiürítésétől a dunántúli
visszavonuláson, a katasztrofális móri vereségen át a Karcagig tartó visszavo-
nulásig, illetve a január végi ellentámadásig, s az azt követő újabb visszavo-
nulásig. Forrásbázisát a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, a Zala
Megyei Levéltár, a Hadtörténelmi Levéltár, az Országos Széchényi Könyvtár
Kézirattára, valamint a bécsi Kriegsarchiv anyaga, illetve az eddigi szakiroda-
lom és a kiadott forrásanyag alkotja.
A szerző szerint Perczel hadjárata volt a főhadszíntéren magyar csapatok első
komoly sikere a főváros feladása után, ami a többi hadszíntér eseményeire is
kihatott, s hetekre megbénította a cs. kir. fővezérséget.