Az elveszett gyermek

Emily Gunnis: Az elveszett gyermek A lány a levélből című regénye után már repesve vártam, hogy elolvashassam az írónő második magyarul is megjelent művét. Ismét nem kellett csalódnom. Egy izgalmas, jól felépített, titkokkal átszőtt családregényt kaptam, ami egyszerre három idősíkon játszódik. A könyvben hallottam először a szülés utáni pszichózisról, ami ezer szülésből egy esetben biztosan kialakul az arra fogékony nők esetében és ha ez magában nem volna elég, akkor azt is tudnunk kell, hogy nagyon valószínű, hogy öröklődik is. A regény gerince, az ok-okozat erre a betegségre alapozva épül fel. Három idősíkon futó történet főszeplői: Henriett és a súlyos neurotikus bajokkal küzdő férje Jacob élete a háború után, sorsdöntő találkozásuk munkaadójukkal Ceciliával. Aztán 1960-as években lányuk Rebecca , mint fiatal lány , aki árván marad egy szörnyű családi tragédia miatt és ötven éven keresztül cipel egy hatalmas terhet, amit rajta kívül csak egyetlen ember ismer. ( sok mindenre rájöttem olvasás közben, de ez engem is meglepetésként ért) Majd 2014, ahol Jessica , Rebecca lánya életet ad kislányának Elizabethnek. A történet itt kap szárnyakra és együtt aggódunk Irisszel és Harveyval az újszülött és Jess életéért. A ki nem mondott szavak, az eltitkolt dolgok hatalmas károkat tudnak okozni, a problémák generációkról-generációkra szállnak. A három történetfolyam egyfelé vezet, a három generáció története egybefonódik, a kirakós darabjai a helyükre kerülnek, kiderülnek az ötven évig eltitkolt betegségek, bűnök. A boldog véghez a családnak össze kell fognia, felül kell kerekedni az ellentéteken és ki kell mondania az addig elhallgatott, eltitkolt dolgokat is, bármennyire fájdalmasak is. A regény bár három különböző idősíkon játszódik, mégis jól nyomon követhető, izgalmas, elgondolkodtató és tanulságos. Nem utolsó sorban a borító is gyönyörű és egyben félelmetes is.