Bővebb ismertető
Bodor Ádám kevés szavú ember hírében áll, a közvélekedés szerint a beszédes hallgatás jellemző rá.
Erre a képre cáfol rá a mostani interjúkötet, amelyben Bodor Ádámot kérdezik, ő pedig válaszol, hosszabban is és rövidebben is, a maga stílusában, hiszen ha interjút ad, azt azzal a műgonddal teszi, ahogyan epikai mesterműveit is formálja.
Az értelmezés útvesztői tizenöt beszélgetése az elmúlt évtizedekben készített Bodor Ádám-interjúk szerző által véglegesített sűrű válogatása. Míg a nagy sikerű életútinterjú, A börtön szaga vertikális síkban helyezkedik el, mivel az életrajzra összpontosít, addig ez a könyv horizontálisan a pályakép belső alakulásaival, poétikai összefüggéseivel és műhelytitkaival foglalkozik elsősorban.
Így jutunk el a Sinistra körzet és a Verhovina madarai szellemi és tényleges forrásvidékeihez, az egykori és a mai Erdély különbségeihez, valóság és fikció termékenyen ellentmondásos viszonyához.Miről szól?
Bodor Ádám maga válogatta ki az elmúlt húsz évben vele készített interjúkból a kötet anyagát. A beszélgetések egyszerre foglalkoznak a Bodor-próza műhelytitkaival, a művek keletkezéstörténetével, a művek életrajzi összefüggéseivel és a huszadik század második felének erdélyi történelmével.
Mikor és hol játszódik?
Bodor az adott interjú pillanatában válaszolt, így elsősorban az aktuális jelenből beszél, onnan idézi fel élete korábbi eseményeit, emellett igen hangsúlyosan többször is visszatekint a Trianont megelőző történelmi folyamatokra és a békediktátum következményeire is. Műfajából adódóan a könyv igazi szellemi utazás, több helyszínen is játszódik, főképp Erdélyben, azon belül is Kolozsváron, de megjelenik Budapest és Berlin is, valamint a Bodor-művek csodálatos helyszínei is felbukkannak Sinistrától Verhovináig.
Kiknek ajánljuk?
Akik kíváncsiak Bodor Ádám írói-szellemi hátországára és általában érdekli őket költészet és valóság, élet és irodalom ellentmondásoktól sem mentes kapcsolata. Ha valaki ismerős a Bodor-művek tereiben és vonatkozásaiban külön örülhet egy-egy fellebbenő fátyolnak, de, aki még nem olvasott Bodortól szépprózát, az is kedvet kap, hogy útra keljen.
Miért olvasd el?
Bodor Ádám legendásan keveset beszél, már-már babonák övezik csendjeit. Ez a könyv ezt a képet is árnyalja, kiderül, hogy Bodor Ádám nem csak hallgatni tud, hanem beszélni is. Vannak történetei és van sommás véleménye. Bodor minden mondatát páratlan műgonddal formálja meg, nincs ez másképp ennél a kötetnél sem. A szerző az előszóban meg is magyarázza miért tekint a beszélgetések írott változataira irodalmi műfajként. Így lesz a végeredmény igazi Bodor-próza.
1936. február 22-én született Kolozsváron, ott végzett teológiát, de nem vállalt lelkészi szolgálatot. 1960-tól levéltárosként, majd 1964-től egy másoló-fordító irodában dolgozott. 1965-ben publikálta első novelláját a kolozsvári Utunk című folyóiratban. 1968-tól szabadfoglalkozású író.
1982-ben települt át Magyarországra, ahol 1984-től a Magvető Könyvkiadó felelős szerkesztője. Már érett íróként jelent meg első, rövid prózákat tartalmazó kötete, A tanú (1969). Kisepikai műveivel egészen egyedülállót alkotott a magyar irodalomban. Ezt vallotta egy helyütt: „Semmi nincs előre készen, számomra is majdnem minden az írás folyamatában bontakozik ki. Kiindulópontnak olykor elég egy helyszín, egy érzés, egy illat, egy hely, ahol történni kezd valami. Vagy egyszerűen csak egy hangulat. Valami, amit nem lehet előre kicédulázni, rögzíteni. Ez a megfoghatatlan valami, titkos fuvallat a novella lelke. Ha ez nem lebeg valahol ott a közelünkben, jobb a dolgot nem erőltetni…”
Művei megjelentek román, angol, német, francia, norvég, dán, olasz, bolgár, szerb, horvát, szlovák nyelven is. 2007. október 4-én mutatták be Az érsek látogatása című regényéből készült filmet (Dolina) Kamondi Zoltán rendezésében.
Díjai
Első kötetesek Díja (1969), a Román Írószövetség Prózai Díja (1970, 1975), Kritikusok Díja (1975), József Attila-díj (1986), Déry Tibor-jutalom (1989, 1992), Artisjus Irodalmi Díj (1990), Krúdy Gyula-díj (1992), A Magyar Napló Díja (1991), Kortárs-nívódíj (1991), a Soros Alapítvány életműdíja (1993), a Művészeti Alap Literatúra Díja (1996), Márai Sándor-díj (1996), a Magyar Köztársaság Babérkoszorúja (1998), Magyar Irodalmi Díj (2002), Irodalmi Alkotói Díj (2002), Kossuth-díj (2003), Artisjus Irodalmi Nagydíj (2011)