Domonkos József: Ötven elvarázsolt esztendő

Ez a családregény arról az ötven esztendőről szól, amely olyan óriási változást hozott az emberek életében, amelyhez hasonló nem volt az elmúlt ezer évben. Megkockáztatom, hogy az emberiség történetében sem találunk az itt leírtakhoz hasonló fejlődést. A legtöbb falusi házban még petróleumlámpával világítottak, földes, döngölt aljzatú szobájukból apró ablakokon jutott be a fény, a házak tetejét nád fedte. A második világháború után ilyen és hasonló körülmények között éltek a falusi emberek, de a városiak sem voltak elkényeztetve. Az emeletes házak pincéiben tárolták a fát, a szenet. Voltak olyan bérházak, amelynek az emeletén egyetlen vécé volt... a fürdőszobát az ott lakók is csak hírből ismerték.
A világháború után öt év kellett ahhoz, hogy az emberek magukhoz térjenek, majd az ezt követő ötven-hatvan évben a technika és ezzel együtt az emberek élete is soha nem látott fejlődésnek indult Európában. Ebben az időszakban egymást követték az örvények és felemelkedések. Az élet nagy hajóján utazók közül sokan beleestek, és belefulladtak a vízbe, akinek sikerült fennmaradni a fedélzeten, az megélhetett - többek között - olyan csodát, amelyet rendszerváltoztatásnak hívnak.
Ha visszatekintünk az elmúlt ötven-hatvan esztendőre, akkor szinte varázslatnak tűnik az a változás, amelyet a Dombai Koronás család is átélt...

Domonkos József