Csigavonalban a parnasszusra -Rákosi Sándor földi poklai és táguló költői v

"Szeretném, ha szeretnének": ez az elsőkívánságom. A második: "Szeretném, haolyannak szeretnének, amilyen vagyok"- írta Rákos Sándor naplójában.Valachi Anna könyvét olvasva teljesülheta költő vágya.A Nyírség egyik sarkában, Budapesttől - gépkocsin - félnapi járóföldrebújik meg a legszűkebb haza: Kálmánháza. Itt született Rákos Sándor1921 novemberében, s innen jutott el "csigavonalban" a "Parnasszusig".Az irodalomtörténész-szerző ezt az utat követi végig könyvében.Izgalmas regényként olvassuk a dokumentumokból, naplóföljegyzésekből,levelekből, a hagyatékban maradt, sokszor egy-egy számla vagymeghívó hátlapjára írt gondolatokból, olykor családtagjai, barátai, pályatársaivallomásaiból mesterien egybefűzött könyvet.Olyan lett ez a kötet, mint egy kortörténeti háttér előtt játszódó, külsőés belső nézőpontokat váltogató alkotáslélektani dokumentumregény.Nemcsak a rejtőzködve kitárulkozó Rákos Sándor életpályáját térképezifel, hanem az alkotó küzdelmeiről, kísérleteiről, terveiről, kötetről kötetreváltozó-bővülő elképzeléseiről is számot ad. Egyszersmind az eredményről:az elkészült művek hozadékáról is.Irodalomtörténészi felkészültség, empátia és lélekismeret egymást megtermékenyítőeredménye ez a munka. A monográfiát olvasva valós értékeszerint fedezhetjük fel a huszadik századi magyar líra egyik legjelentősebbköltőjét.