A regénytetralógia záró kötetében Mark Tietjens kerül előtérbe, javarészt az ő szemszögéből értesülhetünk testvére, Christopher és az ő életét meghatározó két nő, Sylvia és Valentine sorsának alakulásáról a háború után.

Christopher - nem kis részben Sylvia manipulációinak köszönhetően - elszegényedett, korábbi állásába nem térhet vissza, ezért új munka után kell néznie. Immár Valentine-nal az oldalán jövőjét tervezgeti, ám Sylvia ezt nem hagyhatja annyiban...

A fegyverek hiába hallgattak el, a zaklatott szívekben és a feldúlt elmékben nem honol béke, az elmúlt évek történései mindenhol éreztetik hatásukat. Senki és semmi nem lehet már a régi többé.

A regény időkerete mindössze egyetlen délután. Ebbe sűríti bele az írói bravúr a régi világrend haláltusájának és az új születésének mélységeiben izzó fájdalom, gyűlölet és elengedés örök körforgását.