Bővebb ismertető
"...a benne rejlő vagy belőle kinövő művész mégis csalhatatlanul érezte a kor szellemének sugallatát." Szemlér Ferenc, Utunk,1974."Mimi megriadt, bár nem mutatta. Attól félt, hogy a házba mennek vissza, vissza abba a terembe, oda a zongorához. Félt viszontlátni azt a padocskát, ahol a művész vállára hajtotta a fejét, azt a helyet, ahol csókkal kínálta, azt a helyet, ahol őt a zene, a holdsugár és a szerelem akkora boldogsággal fonta be ma éjjel." A kötetben Bánffy Miklós két kisregénye, a Reggeltől estig és a Bűvös éjszaka kapott helyet. Első kiadásban hajdanán mindkettő Kisbán Miklós névvel jelent meg, az Erdélyi történet sikere után már Bánffyként szignózva láttak napvilágot. A világ, amelyben a művek hősei mozognak, némiképp rokon a Trilógiával, de eltérést is mutat: az első lélektani érdeklődésében, a második világháborús hátterével; az első özvegy ikernővérek szerelmi kavalkádja, a második egy árva hercegnő története. De ismerős a miliő: szálloda, zeneterem, csónakház, díszkertek. A szereplők pedig: nagyvilági hölgyek, titkos szerelmesek és rajongók, művészek és "műveik", urak és kegyeltek, hercegek. És partizánok.Bánffy kitűnő mesélő, ezúttal sem okoz csalódást.Író, politikus, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező Kolozsváron született 1873-ban. Budapesten végezte tanulmányait, doktori címet szerzett. Több cikluson át országgyűlési képviselő volt, utána négy esztendeig Kolozs vármegye főispánja, 1912-től 1918-ig a budapesti Nemzeti Színház és az Állami Operaház intendánsa. A húszas évek elején Budapesten Bethlen István kormányának külügyminisztere lett, később a Képzőművészeti Tanács elnöke. 1926-ban visszaköltözött Erdélybe, ahol részben kolozsvári palotájában, részben a hírneves bonchidai kastélyában élt, ettől kezdve vezető szerepet töltött be az erdélyi magyar kulturális élet mozgalmaiban, így az Erdélyi Helikon szerkesztője is volt. Az erdélyi református egyházkerület főgondnokaként Makkai Sándor püspök oldalán szerepe volt a magyar felekezeti iskolák megvédésében, megtartásában és gyarapításában. Művei németül, olaszul, angolul és franciául is megjelentek. Nemcsak íróként, hanem grafikusként is maradandót alkotott, az Erdélyi Szépmíves Céh számos könyvét illusztrálta, többek között Tamási Áron műveit.
Gróf losonci Bánffy Miklós, teljes nevén: Bánffy Miklós Pál Domokos (Kolozsvár, 1873. december 30. – Budapest, 1950. június 6.) magyar író, grafikus, díszlet- és kosztümtervező, színpadi rendező, politikus, külügyminiszter. Íróként a Kisbán Miklós álnevet is használta. Az egyik legnagyobb erdélyi földbirtokkal rendelkezett család tagja. Vele férfi ágon kihalt a losonci Bánffy család grófi ága.
1873-ban született, Kolozsvárott. 1891-ben érettségizett a Budapest, VII. kerület, Klauzál u. 10. sz. alatt nemrégiben alapított Magyar Királyi Állami Gimnáziumban. Egyetemi tanulmányait Kolozsvárott és Budapesten végezte.
Váradi Aranka színésznő második férje volt, akivel 1939. január 25-én Budapesten, a Józsefvárosban kötött házasságot.
A háború után Romániában ellehetetlenítették kulturális tevékenységét, ezért a megélhetését nem tudta biztosítani. 1949-ben kiéhezetten, rongyosan érkezett meg feleségéhez Budapestre.
Pár hónappal később a Haynal-klinikán halt meg 1950. június 6-án. Hamvait, végakarata szerint, 1976-ban vitték haza és helyezték el a kolozsvári Házsongárdi temető Bánffy-kriptájában.
Első novelláit, elbeszéléseit 1914-ben A haldokló oroszlán címen adta ki. A novella, elbeszélés, a kisregény a későbbiekben is kedvelt műfaja maradt, végig kísérte pályáján. Kötettel ugyan ritkán jelentkezett – Reggeltől estig (kisregény, 1927), Fortéjos Deák Boldizsár memoriáléja (elbeszélések, 1931), Farkasok (elbeszélések, 1942), Bűvös éjszaka (kisregény, 1946) –, de azok mindenkor kedvező kritikai visszhangra találnak.