Bővebb ismertető
Jeff Lockhart egy különös létesítménybe érkezik valahol Kazahsztán és Kirgizisztán határán a sivatagban. A kihalt folyosókon sehová sem nyíló ajtók sorakoznak, a mennyezetről váratlanul aláereszkedő vetítővásznakon háborúk és természeti katasztrófák képei sorjáznak. A legmeglepőbb helyeken csupasz próbababákból készült bizarr installációk rémisztik meg a bolyongó férfit.
A szürreális hely valójában a legmodernebb laboratórium, melyben hibernált emberi testeket őriznek a távoli jövő számára, amikor a tudományos fejlődésnek köszönhetően vissza lehet majd hozni őket az életbe. Jeff búcsúzni érkezett ide, mert apja és annak felesége úgy döntött, az asszony gyógyíthatatlan betegsége miatt mindketten lefagyasztatják magukat, hogy egyszer majd egy új világra ébredjenek. A különleges helyen, ahol mindent beleng a halál fenyegetése és az öröklét ígérete, Jeff kénytelen szembenézni az őt kamaszkorában elhagyó apához fűződő viszonyával és saját élete ürességével.
Don DeLillo legújabb regényében nemcsak a halálról elmélkedik, hanem az életet is dicsőíti, mérlegre teszi a világ sötét oldalát - terrorizmus, árvíz, tűzvész, éhínség, járvány - és a mindennapi élet, a szeretet szépségét és emberségét.
„Tudatos az elődök kiválasztása. De én főleg nyelveket választottam, amelyeket beszélni lehet.”Károlyi Csaba interjúja KAF-fal, Tillmann J. A. esszéje, Csuhai István recenziója, Hevesi Judit, Krusovszky Dénes és Zalán Tibor versei, Benedek Szabolcs, Nomád Földi László és Szepesi Kornél prózája, továbbá Grecsó Krisztián tárcanovellája, Torma Tamás építészeti bírálata és Herczog Noémi színikritikája az irodalmi hetilap legújabb számában.
Olvassa el a teljes cikket a Mindennap Könyv oldalon! >>