Tökkelütött mákvirág

Ezek ​a francia titkosszolgálat “csodafegyveré”-nek hihetetlen, ám hiteles kalandjai, amelyeket az illető – aki az irodalom területén is zseninek bizonyult – valóban önállóan írt le, még ha nem is saját neve alatt.Legalábbis így tartják egyes jól tájékozott körök.

Ez ugyan nincs messze az igazságtól, de semmi köze hozzá. San-Antonio költött név (ma már fogalom). Az igazi szerző Franciaország egyik legnagyobb élő írója. Nevét nem tartják betegesen titokban, de egyetlenegyszer sem jelent meg a sorozat eddig kiadott több mint 200 kötetében (leszámítva a szövegben elsütött néhány szójátékot). Mi is tiszteletben tartjuk ezt a hagyományt, ha valaki meghalna a kíváncsiságtól – ne tegye, nézzen utána bármely valamire való irodalmi lexikonban.

San-Antonio (másképpen: Antoine, San-A, Tóni) tehát költött személy és nem is azonos az igazi szerzővel. Biztosra vehető, hogy nem egy valóságos személyről mintázta a páratlan fantáziával, frenetikus humorral és bámulatos nyelvérzékkel megáldott szerző. Csak úgy kitalálta. De ez nem volt elég neki és megalkotott egy egész képcsarnokot: baráti nexusba kerültünk a titkosszolgálat teljes gárdájával, a Nagy Főnöktől az utolsó irodakukacig, többnyire családostul.

Kémtörténet? Netán paródia? Ez is, az is, de nem “ez is, az is” alapon. A végeredmény eredeti remekmű, amilyet talán Rejtő Jenő írhatott volna, ha szeretettel és jó kedvvel megalkothatta volna James Bond igaz kalandjait. (Megtanulva a modern erotika és horror hozzáadásának finom művészetét.)De ne hagyjuk említetlenül, hogy az évszázad legszórakoztatóbb olvasmányáért az évszázad fordítói bravúrjának is köszönettel tartoznak.