Szálinger Balázs pályája elejétől törekszik a verstörténeti hagyományok megőrzésére, sőt megújítására, különösen a verses epika területén. Első ilyen műfajú könyve vígeposz volt: a Zalai Passió (2000). Ezzel a humorral átszőtt kötettel a szerző a Bródy Sándor-díjat és a Magyar Rádió Petőfi-díját is elnyerte. Majd következett az istenek és emberek harcáról szóló eposz, A sík(2005), egy monumentális történelmi látomás, amely többek közt Vörösmarty Mihály A Rom és Madách Imre Az ember tragédiája című alkotásaival mutat rokonságot. A százegyedik év a szerző új verses regénye, amely 2007-ben játszódik Budapest egyik kerületében, de történései megeshetnének bárhol Magyarországon: egy tehetséges fiatal újságíró, majd szóvivő, egy Hahóthy nevű életének egy évét meséli el a felemelkedéstől a bukásig. A Magvető gondozásában 2008-ban megjelent kötet tartalmazza a Zalai Passiót, A síkot valamint – a címadó – A százegyedik évet.

2008-ban Szálinger Kalevala című drámáját, a Nyílt Fórum jutalmazta Vilmos-díjjal, valamint elnyerte az ígéretes pályakezdő drámaíróknak járó Szép Ernő-jutalmat is.

Díjai
Sziveri János-díj (2000), Móricz Zsigmond-ösztöndíj (2000), Petőfi-díj (2001), Bródy Sándor-díj (2001), Irodalmi Jelen költészeti díj (2002), a Nemzeti Kulturális Alap alkotói ösztöndíja (2007), Quasimodo-különdíj (2007), Vilmos-díj (2008), Szép Ernő-jutalom (2008), Junior Prima Díj irodalom kategória (2008), József Attila-díj (2010), Quasimodo Emlékdíj (2010), Szabó Magda és Szobotka Tibor Emlékéért díj (2010), Szépíró Díj (2013)