Bővebb ismertető
És állsz
és szédülsz és hallgatsz, vagy ülsz 5.43-kor
egy kanapén egyedül, egy másik plédbe
csavarva, közhelyeken rágódva. Olyan csöndben,
mint aki arra ébred, hogy ötvenhét éves, süket,
polinéz gyöngyhalász lett, aki egy fotóba szerelmes,
és valaki lélegezzen helyette, mert fölötte
nyolc méter.
Aki Simon Márton verseihez fordul vigasztalásért, nem csalódik. Éppen azt fogja kapni tőlük, amivel át lehet vészelni egy magányt: igen, ez most ilyen. Meghalt egy anya. Elmúlt egy szerelem. Volt, nincs. Igen, most üresség van. De ez az üresség jó, most éppen ez kell, mert e nélkül nincs jövő. Márpedig jövő igenis van. Erőt és tartást kap az olvasó ezekből a versekből. Segítenek élni.
Kemény István
Simon Márton (Kalocsa, 1984. április 14.–) költő.
A Pápai Református Kollégiumban érettségizett. Ezt követően a Pázmány Péter Katolikus Egyetem esztétika-kommunikáció szakos hallgatója volt, majd a Károli Gáspár Református Egyetem japán szakán tanult. 2004 óta publikál verseket, ugyanebben az évben elnyerte a Mozgó Világ nívódíját költészet kategóriában Ijjas Tamással megosztva. Az Előszezon és a Telep Csoport tagja volt, utóbbiból egy év után 2007-ben kilépett.
Első verseskötete Dalok a magasföldszintről címmel jelent meg 2010-ben a L'Harmattan gondozásában, amiért 2011-ben elnyerte az első kötetesnek járó Makói Medáliák díjat, illetve Móricz Zsigmond-ösztöndíjat kapott. Második verseskötete Polaroidok címmel jelent meg 2013-ban a Libri Kiadó gondozásában, ugyanebben az évben Horváth Péter irodalmi ösztöndíjra jelölték. 2014-ben a Libri Kiadó újra megjelentette első verseskötetét.
Fordítóként, szerkesztőként, zenei programszervezőként és szövegíróként dolgozik. Aktív, eredményes slammer. A József Attila Kör és a Slam Poetry Budapest tagja.