felbukkanási tartomány

Fátyol Zoltán a váratlan egymáshoz és egymás mellé rendelések alkotója: korábbi köteteihez
hasonlóan a Felbukkanási tartomány című újabb könyvében metódusnak, egyszersmind
ihletforrásnak tekinthető ez. A kötet evokatív, képes beszédű, kifejezőeszközökben gazdag szövegei
és a szerző - illusztrációiként használt - asszamblázsai egymás jelentését erősítve körvonalazzák egy
spirituális művész gondolatait, aki még őrzi az aranykor vágyát, az őshagyomány a metafizikai tradíció
értékeit, miközben - mindannyiunk létélményével együtt - kénytelen szembesülni a "fertőző
mocsokkal", az elszennyeződéssel, a rozsdával, a pusztulással.
E kötet finom és keserű iróniával egyaránt telített szövege arról az állapotról hoz hírt,
amelyben "elveszett / tudás elmerült / tárgyak összeomlott / körvonala" rajzolódik ki a tekintet előtt.
Ebben az abszurd világában "törött labda a földgolyó", antihős a "végsőkig elgyötört vagy csapdába
esett ember". E lénynek "végleg szétesik háza" és "nincs esély, hogy valaki / fölemelje és felmutassa /
és megmentse a többit".
A versek, mint a vizuális munkák, a fragmentalitást megjelenítve is mindig a Teljességet
ostromló, az Egészre apelláló, az Egységre, természeti és természetfölötti egységére áhító alkotások.
A lírai alany rácsodálkozik minden rothadás túlélésére, elámul az élőlények elmúlásában is mindig ott
rejlő újjászületésen: a pusztuló növény új hajtásai "oly zöldek és őszinték máris mintha az örökké
tartó élet / nedveit hordoznák". S áthatja ezt az értékperlést végső intelemként a "tartsd magad"
felhívása, kíséri mindig az otthonélmény vágya, a szűkebb és tágabb haza allúziójaként.
A gazdag képi világ tükrözi azt is, hogy e munkákat magasrendű, fanyar humorban érlelte
alkotójuk.
Az értékek fenyegetettségére intő könyv ez. Ám a szavak és képek olykor nyomasztóan sötét
világa kiáltja a reményt is: az aranykor, bárhol, bármikor megvalósítható - az egyes emberben -, és
ugyanúgy felbukkanhatnak újra a teljesség jelei!
Arany Lajos
irodalmár