Lemaradok, futsz tovább...

Feleség, anya, nagymama, asszony. Egyedülálló, gyermektelen, sokgyerekes, karrierista, munkanélküli, háztartásbeli, szerető, megcsalt fél, elvált, egy gyerekes, özvegy. NŐ. Ezernyi minőségben megnyilatkozunk a világnak. Sérelmeink és kapcsolati nehézségeink nyomot hagynak lelkünkön, testünkön. Újra és újra eszünkbe jutnak helyzetek, érzések, mondatok.
Mi lenne, ha végre beszélnénk is róluk?


Lappang bennem a mondanivaló,
Torkomban érzem a szófonalat,
De süllyed a nap már, húzza az álom
S viszi magával a nagy szavakat.
Küld a fáradtság vissza a fámra,
A hold szeme tágan nyitva marad,
Csodálkozik, hogy le tudtam válni
a torkom húrja most végre szabad.
Létrám a nyugalom minden foka,
Míg húzom fel magam, tán el sem hiszem,
Hogy egyszer úgy voltál gondolatimba
Mint higgadt, lehűlt, de jó szerelem.
Bújok a lyukba a fán az odúmba,
Mondanivalóm már az álmok látják;
Aki nem hisz abban, hogy szerethető
Az azt hiszi el, hogy joggal bántják...