Futókor

Csák Gyöngyi költőként ismert és sokak által szeretett tollforgató, aki jelen kötetben a költészet tájait elhagyva, az individuum prózában megfogalmazott, megélt magaslatait és mélységeit tárja elénk. A szociális érzékenységen és az igazságkereső törekvésen túl az egyéni boldogulás vágyait felvázoló szövegek harmonizálva erősítik egymást. Az egyszerű, díszítetlen textúra mintha az olvasói befogadást szeretné megkönnyíteni, ily módon is kitapintható a szerző pedagógus vénája. A rövid, pergő drámákban, drámai párbeszédekben megszólalnak a tárgyak, az állatok, az emberek karakteres prototípusai, a bagatell kérdések észrevétlenül válnak korszakos, gigantikus kérdőjelekké.
Az álmok nem mindig örömteliek, de még azok is lehetnek tanulságosak, csakúgy, mint Csák Gyöngyi álmai. Az Útikaland(ok) főszereplője kifakad:
-?Van lelkem! Van lelkem! - kiáltott fel. Sírt. Szerette volna megérinteni a könnycseppeket fásult arcán, de nem tudta mozdítani kezeit...
Igen, lehet és kell beszélni a lélekről még akkor is, ha ez nem trendi. Csák Gyöngyi prózájában a magánszféra, a lélek legmélyebb zugai is feltárulnak. Kedvünkre merítkezzünk.