Csillagmesék Szélia bolyongásai

A régiek szerint a Tejút, a tündérek útja volna, s minden tündér egy csillag
képében hunyorog le ránk. De mi történik, mikor egy tündér valahogy
lecsúszik az üveghegyen, s a földi világba pottyan? Vajon túlélheti-e
törékeny fényteste a földi körülményeket? Avagy fordítva: mi lesz akkor,
ha egy elmélyült és kíváncsi földi leány egy tündérben önmagára ismer? Ez
a mese az első "Csillagmesék" című könyv szereplőit vonultatja fel ismét, akik
bevallottan bolygók megszemélyesítői. Afféle asztrológiai bevezető is egyben
gyerekeknek, akik egy mese világán át ismerkedhetnek meg az égi planéták
földlakókat meghatározó tulajdonságaival. Így, mint minden mese, belső
utazás is egyben ez a történet, annak a bennünk zajló folyamatos változásnak
a rajza, amelyet a bölcsőtől a sírig minden ember átél. Természetesen
mesében, izgalmas történetekben elmondva. Ezt a tündérmesét felnőtteknek
is ajánlom: főszereplője, a neptunuszi Szélia, a mindannyiunkban lakó,
világot álmodó lélek megszemélyesítője.