Mágikus állatok iskolája 11. - Behavazva

Egy gyerekregényfolyam 15.-ik kötete, és ez is olvasható önállóan. Ez a kötet az előzőekhez képest lassan indul, és csak a felénél pörögnek fel az események a többinél megszokott sebességre és intenzitásra. Viszont ami mégis eltérő az előzőekhez képest, hogy ez a rész inkább a kalandok, cselekmények felszínesebb sorozata, nem merül el kicsit sem a kamaszok érzelmi világában, mint ahogy azt eddig megszokhattuk. Ezt azért hiányoltam belőle. Most is általános/mindennapos gyerekcsínytevéseket olvashatunk az állatokkal eljátszatva; és gyermeki tulajdonságok jönnek felszínre: falánkság, mohóság, a “mi lenne ha megpróbálnánk a tiltás ellenére”. De a kis állatok magukba szállnak és gazdáik segítségével együttes erővel jóváteszik az okozott károkat (ugyanis megették a másoknak szánt együtt készített süteményeket). Hóvihar miatt az egész osztály és mágikus állataik az iskolában rekednek, nincsen áram, fűtés, melegvíz, telefon. Teljesen elszigetelődnek a külvilágtól, a hó olyan magasra ér, hogy nem tudják kinyitni az iskola ajtajait. Félelem bontakozik ki a gyerekekben, vágyódás az otthon melege, a biztonság, a megszokott környezet, az eltervezett esti tevékenységek után. Az osztályfőnökük vezetésével túlélésre rendezkednek be a tanáriban. A könyv felénél indul be a dinamika, ekkor lépnek akcióba: megpróbálják a gondnokot elérni az iskola egyik melléképületében, ahol láthatóan még van áram. Több sikertelen kísérlet után végre sikerül eljuttatniuk egy levelet a gondnokukhoz kényszerhelyzetükről, így a szülőket az értesíteni tudja. Párhuzamos szálon a mágikus állatkereskedés lakói a városban megtudják, hogy az osztály és a többi mágikus állat bajban van a hó fogságában. Azonnal a segítségükre indulnak mindannyian, a tőlük már megszokott összefogás jegyében. Ezalatt a tanárnő próbálja a gyerekeket elfoglalni folyamatosan valamivel, a figyelmüket elterelni az aggódásról és a bizonytalanságról. Ezek a részek kissé vontatottnak tűnnek. Találékonyság, bátorság kell ahhoz, hogy kijussanak. A két csapat elindul egymás felé a hóban alagutat ásva, hogy majd valahol találkozzanak. Ám hamarosan zendülés tör ki, kétségbeesés lesz úrrá rajtuk, hogy nem fog sikerülni a tervük, és kétfelé válva kétfelé ásnak. Végül délelőttre megjön az áram és a hókotrók is munkába állnak, így a szülők ki tudják menteni őket a hó fogságából. A kötet központi gondolata az összefogás, hogy együtt mindig könnyebb a nehéz helyzeteket átvészelni.