Megtagadva

A történet 1942-ben kezdődik. A kamasz Somlyói Anna és barátnői nem a háborúval vannak elfoglalva, hanem inkább a szerelemmel.

Eleinte Horthy Miklós fiába, a fiatal és fess repülőtisztbe szerelmesek, fényképét titokban maguknál hordják. Ám a plátói rajongás után az utolsó gimnáziumi évek meghozzák Anna számára az igaz szerelmet egy gyerekkortól ismerős fiú, András személyében. Sajnos azonban ez a szerelem beteljesületlen marad, mivel a közelgő háború elszakítja őket egymástól.

A front közeledtével az emberek egyre több időt töltenek a földalatti búvóhelyeken, a lányokat a családok minden létező trükkel igyekeznek elrejteni a szovjet katonák elől: Anna hosszú hetekig megússza, ám egy napon mégis elkapják, attól fogva rendszeresen, szinte naponta megerőszakolják. Később pedig elviszik "jóvátételi munkára" is, ahonnan hetek múlva sikerül megszöknie.

Kováts Judit az "oral history" elkötelezett művelőjeként hosszú éveken keresztül készített interjúkat szemtanúkkal a háborúról, a frontról, az orosz megszállásról, majd a kuláküldözésekről, a kollektivizálásról. A huszonhárom személlyel készített, közel száz órás anyag egyik fontos forrása lett a regénynek, melynek témája a második világháború, narrátora pedig egy nyolcvanöt éves asszony, aki '44-ben érettségi előtt álló diáklányként élte át az eseményeket. Az írás az ő kettétört életén keresztül mutatja meg a háborút úgy, ahogy a levéltári forrásokból és történelemkönyvekből sohasem ismerhetjük meg. Somlyói Anna fiktív személy, azonban minden, amit elmond megtörtént, igaz esemény.

A dokumentarista látásmód minimalista stílust eredményez, Kováts csak láttatja az eseményeket, mintegy elénk tárja a valóságot, a tanulságokat nekünk kell levonnunk. A tények makacs dolgok: az események kommentárok nélkül követik egymást, a tettek beszélnek az elvek helyett. Mindenki a végsőkig redukált létben igyekszik életben maradni, vagy épp egy aprócska előnyt kicsikarni magának, amely lehet, hogy éppen az életet jelenti.

A múlttal való szigorú szembenézésre sarkall ez a könyv, és bár olvasmányként is izgalmas, érdekfeszítő alkotás, jelentősége túlmutat az irodalmon.

"Elmondhatatlan tragédiákról szól a könyv, a fájdalom lecsupaszított nyelvén. Nehéz olvasmány: sem letenni, sem belefeledkezni nem lehet. Műfaja is páratlan: az első olyan hazai szépirodalmi mű, amely az oral history módszerével íródott" (Sándor Zsuzsanna: A hallgatás falai. (168 Óra)

"Kováts Judit Megtagadva című regénye abszolút érték. Olyan mély, olyan ijesztő és olyan sötét történet, kordokumentum, hogy nehezen lehet letenni, bár az ember a háborús borzalmak rémisztően naturalista leírásánál néha azt érzi, ez már fokozhatatlan, ezt tovább olvasni képtelenség, de legalábbis embert próbáló. …. A Megtagadva az a könyv, mely feloldás, katarzis nélkül, személyes sorsokon keresztül tárja elénk a soha fel nem dolgozható emberi tragédiákat, megaláztatásokat, veszteségeket és fájdalmakat, de mind hangjánál, mind történelmi-irodalmi kettős értékénél fogva rengeteget hozzáad eddigi második világháborús tudásunkhoz, s szerzőjében érett és kivételesen mély írót köszönthetünk."(Kozár Alexandra: Feloldhatatlan fájdalmak regénye, szepginerva.hu)

"A Somlyói Anna névvel jelölt alak így valójában egyfajta médium, aki a halottak, a némák és a nyelvvel nem rendelkezők helyett beszél. A Megtagadva rendelkezik az igazán kiváló művek ama sajátságával, amely ismert vagy ismertnek vélt dolgokat képes újra felmutatni, amely során ismét megértünk valamit, ami már tudni véltünk. Megrázó, felkavaró, lebilincselően magával ragadó monológ ez a regény nem könnyen feledhető történet."(Onder Csaba: Magánháborúk. (www.avorospostakocsi.hu)

"Kováts Juditban egy nagyszerű, tehetséges írónőt üdvözölhet a kortárs magyar irodalom. Egyik nagy erénye, hogy könyvében kerül mindenféle hatásvadász, olcsó megoldást, mértékletesen, szépen adagolja, tárja elénk a számunkra megdöbbentő, elképzelhetetlen második világháborúból egy asszony történetét. Az olvasóra gyakorolt hatást Kováts Judit a mértéktartásával, pontosságával éri el. Kevés ennyire hatásos mű született ebben a témában..."(Ayhan Gökhan: Elbeszélhető rémes történelem, www.cultura.hu)

"A könyv titka az egyszerűségében rejlik. ….. Nagy szerencséje Kováts Juditnak, hogy nem dőlt be annak a csábításnak, hogy az érzelmeknek vagy az olcsó könnyeknek teret engedjen ebben a súlyos történetben. Talán történészi tárgyilagossága mentette meg az érzelgős buktatóktól. Hál’ istennek a didaxistól is. Legnagyobb írói erénye a pontosságra, a tárgyilagosságra való törekvés…."(Károlyi Csaba, Nem én, nem én, nem én, ÉS 2012. okt. 12)

"Ezerszáz óra sem elég ahhoz, hogy egy ember ilyen jól megírjon egy könyvet, ennyire szárazon, világosan és éppen ettől fájdalmasan meséljen el valamit, ami nem az övé. Ám az irodalom varázslata az, hogy minden azé az emberé, aki ír, még ha hivatalos önéletrajzában nem is vallhatja a magáénak. Az irodalomhoz valami több kell, mint oral historyk: tehetség, alázat, arányérzék, empátia…. Végül azért is jó ez a könyv, mert nem alkuszik. Túlságosan is gyakran öntünk le mindent valami furcsa, felületes és ízléstelen megbocsátással, amelyben több a menekülés, mint a keresztényi szeretet. Azt, hogy az anyja sohasem segített rajta, éppúgy elmondja, mint azt, milyenek voltak azok a magyarok, akik az oroszoknak hajtották fel a lopnivalót és a lányokat… Kováts könyvét az olyan kötetek közé sorolom, amelyek a tudósítás pontosságával beszélnek az iszonyatról. Mint a Primo Levié vagy a Polcz Alaine-é."(Népszabadság, 2013.03.23. Demény Péter kritikája)

"Kedves Kováts Judit! Most fejeztem be Megtagadva c. regényének olvasását. Köszönöm és gratulálok. Én 1995 és 2000 között tolmácsként és segítő munkatársként egy egykori német katonával (egy hadisír alapítvány önkéntesével)jártam Magyarország falvait, városait magyar és német katonasírokat keresve. A munka közben természetesen számtalan, az Ön könyvében leírt történetekhez hasonló történetet hallgattam végig, de sajnos nekünk nem volt időnk magnóra venni vagy feljegyezni őket, hiszen a mi feladatunk az volt, hogy minél több adatot szolgáltassunk a Hadisírgondozó Szövetségnek. Emlékezetemben ,feljegyzéseimben több kötetre való emlék lapul. Azok alapján tanúsíthatom, Ön a valósághoz hűen, jó arányérzékkel, mértéktartással, s ezáltal nagy drámai erővel ábrázolta e korszakot. Tudom, milyen lehetett interjúkat készíteni, én is átéltem. Tisztelem Önben, hogy erre áldozta tehetségét, figyelmét, nagyon fontos és értékes munkát végzett."(Aldea Mária, olvasói levél)

"Sok évtizedes tabut döntöget szeptemberben megjelent könyvében Kováts Judit. Arról ugyanis, hogy a második világháború utolsó éveiben a bevonuló szovjet katonák tömegesen erőszakolták meg a magyar lányokat-asszonyokat, sokáig nem lehetett beszélni. Amikor pedig már lehetett, nem nagyon volt, aki elmondja, és nem is lett volna kinek elmondani a szörnyűségeket."(gerincrevagva.blog.hu)

"A Megtagadva nagy valószínűséggel teljes joggal írta be magát egy olyan irodalomba, amelyiknek tétje, hogy választ adjon a kérdésre, kik is vagyunk valójában. Egy olyan irodalomba, amelyik kegyetlen erővel mutatja fel a mi bűnösségünket is akkor, ha megfeledkezünk róla. „… egy csillagba nem hal bele senki, te sem fogsz.” – mondja a zsidótörvények bevezetése alatt Anna barátnőjének, Goldberger Etának, de hamar rájön, így vagy úgy, mindketten belehalnak majd. Ez az, amire az olvasónak is rá kell jönnie, amire neki is emlékeznie kell."(Szépen lassan a borzalmak közepébe - kötve-fűzve (reblog.hu) Antal Nikolett kritikája)

"… a könyv a magyar történelem egyik olyan tragikus szeletét jeleníti meg, mely sokáig tabunak számított. A háború utolsó éveit, a német, majd a szovjet megszállást bemutató kötet mintegy esszenciálisán vonultatja fel az időszak „problematikus", hol egyik, hol a másik korszakban és rendszerben elhallgatott eseményeit a zsidóság gettósításától és elhurcolásától a német megszálláson át a szovjet hadsereg nem éppen „felszabadítókhoz méltó" tevékenységéig. Minden későbbi politikai rendszerben jórészt hallgatás, illetve eltorzított, átideologizált beszéd övezte a témát, hiszen sem a zsidók elhurcolása (és a civil lakosság passzív magatartása), sem pedig a szovjet katonák fosztogatásai, erőszakoskodásai nem kerülhettek be a közbeszédbe, így aztán a kulturális emlékezet egyik fehér foltját képezték….. Somlyói Anna fiktív figurája kimondja azt, amit huszonhárom konkrét interjúalany és oly sok másik túlélő és áldozat egy életen át magába fojtott. Segítségével megelevenedik a múlt, s valahogy talán megidéződik egy történelmi tapasztalat: párbeszédbe léphetünk a halottakkal és az élőkkel, a levéltárak csendjéből az oly sokáig tabuként kezelt és elhallgatott események megszólalnak, és ha hagyjuk, megszólítanak."(Gyürky Katalin : Sorsfordító ütközetek, Jelenkor 2013)

"A regényben kulcsszerepet kap a hallgatás és az elhallgatás motívuma… A Megtagadva pacifista és idealista frázisok nélkül buzdít a múlt megismerésére és az azzal való józan szembenézésre, egyszersmind rávilágítva arra, hogy a felelős emlékezés elemi kötelességünk."(KORTÁRS ONLINE 2013. 03. 18., Bátai Blanka)