Bővebb ismertető
Felhívjuk figyelmét, hogy az akció keretében értékesített könyvek között előfordulnak szépséghibás könyvek (karcos a borítója, sárgult a lapok éle stb.), ezek az apróbb hibák azonban nem befolyásolják a könyv használati értékét. Amennyiben ilyen könyvet kap, a példányt nem áll módunkban cserélni. Az ajánlat a készlet erejéig érvényes. Az akció más kedvezménnyel nem vonható össze. Hogyan tartod életben a fényt, ha mindent elnyel a sötétség?
1972 szilveszter éjjelén egy csónak közeledik a Maiden Rock-i világítótoronyhoz, ellátmánnyal és a váltás személyzettel. A kikötésnél azonban senki sem várja őket. A torony ajtaját belülről bezárták, ám amikor betörik, a megrökönyödött emberek senkit sem találnak odabent: a három toronyőrnek nyoma veszett.
Az asztal megterítve áll, egy el nem fogyasztott vacsorához. A toronyőrök naplójában az utolsó bejegyzés egy tomboló viharról szól, pedig az égen egész héten egy felhő nem sok, annyi sem vonult át. A toronyban az összes óra nyolc negyvenötkor megállt.
Két évtizeddel később a toronyőrök házastársait egy újságíró látogatja meg, hogy kiderítse, mi állhat az eltűnés hátterében. Ahogy megismeri a feleségek elbeszéléseit és a férfiak utolsó heteit, rég eltemetett titkok kerülnek felszínre, és igazságok torzulnak hazugságokká, mígnem a múlt fel nem fedi, mi történt valójában.
A valós eseményeken alapuló történet egy igazán fordulatos, magával ragadó, feszültséggel teli regényben ölt testet.
"A torony kérlelhetetlenül nézett farkasszemet vele. Minden
világítótorony büszke építmény volt, de a Maiden különösen is."
"Egy halász egyszer azt mondta neki, hogy a tengernek két arca van.
Mindkettőt fogadd el, magyarázta, a jót és a rosszat is, és soha ne
fordíts hátat egyiknek sem."
"A cápák ostobák. Ezért olyan ijesztőek. Jeges, zsíros torpedók, a
kopoltyúiknál bevágásokkal, éles fogakkal felszerelve. Zsír és fogak,
ennyi az egész."
"A legtöbbet akkor gondolok rád, amikor felkel a nap. Abban a
pillanatban és néhány percben, amikor az éjszaka a hajnal után ásít, és
a tenger kezd elválni az égtől. A fény nap nap után visszatér."
"Három férfi egyedül a tenger közepén egy világítótoronyban. Nincs benne
semmi különleges, a legkevésbé sincs, csak három férfi meg egy csomó
víz. Csak egy bizonyosfajta ember bírja ezt a bezártságot. A magányt. Az
elszigeteltséget. A monotonitást. Hosszú kilométereken át nem látni
semmit, csak a tengert."
Recenzió a könyvről
Recenzió a könyvről