Halál első látásra

Az életed szerelmének hiszed – de vajon valóban létezik?

Johnny a londoni repülőtéren várja, hogy megérkezzen Németországból élete szerelme, Ingrid, akivel az interneten ismerkedett meg, de még sohasem látta élőben. A hónapok óta várt találkozás helyett azonban hatalmasat csalódik: Ingridnek nyoma vész – ahogy annak a több százezer fontnak is, amit kölcsönadott a nőnek.

Ugyanezen a héten egy asszonyt találnak felakasztva a brightoni luxusvillájában. Az eset első látásra öngyilkosságnak tűnik, a rendőrség azonban idegenkezűséget feltételez. A nőt ugyanis online csalással próbálták megszabadítani a vagyonától.

Mindkét eset Roy Grace főfelügyelőhöz kerül, aki nemsokára azzal szembesül, hogy egy nemzetközi bűnszervezet után nyomoz, amelynek a tagjai képesek elmenni a végsőkig, hogy mentsék a bőrüket…

Gyors és őrült akció... Kihagyhatatlan. – Booklist

Méltatások
Peter James minden más angol krimiírónál jobban alaposan ismeri a rendőrség belső munkáját, és az igazi nyomozók gondolatait és érzéseit. A könyveinek a főhőse, Roy Grace talán nem a legenergikusabb rendőr, nem alkoholista, túlsúlyos, nem történt tragédia a múltjában, de az biztos, hogy ő a leghitelesebb. – The Times

Peter James az egyik legjobb krimiíró a szakmában. – Karin Slaughter

James egyre jobb és jobb regényeket ír, és ez az elsőrangú sorozat megérdemelten lett ilyen sikeres. – Independent on Sunday

Gyors és őrült akció, amelyet a rendíthetetlenül nyugodt Grace főfelügyelő személye tart egyben... Kihagyhatatlan. – Booklist

James részletekbe menően ismeri a rendőrség nyomozati munkáját. Olyan jól informált, hogy szinte érzed az őrsön főzött kávé szagát olvasás közben... Lebilincselő. – Daily Mail

Idézetek
"Az élet egy játék. Néha nyer, néha veszít. Sok ember soha nem érti ezt meg. De ennyi az egész, csak egy buta játék."

"– Itt a hölgy, akivel Fordwater őrnagy flörtölt, vagy legalábbis azt hitte – mondta Grace. Közelebb hajolt hozzájuk, és eléjük tolt három képet az asztalon. – Most kaptam ezeket a képeket a bajor tartományi bűnügyi hivataltól. Hamarosan a többi is megérkezik.
Potting és Wilde döbbenten meredt a felvételekre.
– Ha nem értitek, hogy miért folyik a vér a szájából – mondta Grace –, akkor elárulom: azért, mert kivágták a fél nyelvét, míg felnyársalva lógott a kerítésről."

"A férfi két napot töltött egy fán rejtőzködve a zuhogó esőben, és egy félreeső kis házikót figyelt Dorsetben, mert azt gyanították, hogy egy páros ott folytat titkos viszonyt. Az egész helyzet a karrierje egyik első esetére emlékeztette Jacket. Három napot töltött egy autós pihenőhely melletti sövényben rejtőzködve, mert egy férfit figyelt és fotózott, aki rokkantsági segélyt vett igénybe, pedig valójában mindennap kiment a házikója kertjébe ásni. Jack terepszínű álcaruhát viselt, mert nem akarta, hogy meglássák. Az első napon éjfél körül egy autó húzódott le a pihenőbe, kiszállt belőle egy férfi, és egyenesen felé indult. Jack biztos volt benne, hogy észrevették, és felkészült a találkozásra. Ehelyett az idegen lehúzta a cipzárját, levizelte, miközben mit sem sejtett a jelenlétéről, majd elhajtott. Arra gondolt, hogy a terepmunkának bizonyos részeit egyáltalán nem hiányolta." "– Amikor a titkárnőm átadta az üzenetét, elvégeztem néhány háttérellenőrzést ezzel a Richie Griffithsszel kapcsolatban, és kiderült, hogy elég aktív az interneten. Legalább fél tucat különböző hölgy szerelmes belé, és többen is segítenek neki kivásárolni a volt feleségét az ingatlanából. – A férfi elfintorodott. – Nem is rossz, ahhoz képest, hogy nem létezik."

"– Úgy hangzik.
Holly elfintorodott.
– Nem épp a kedvencem.
– Legalább nem nyár van. Pár éve kimentünk egy ilyen esethez egy tengerparti lakásba, ahol egy idős hölgy egy szatyorral fojtotta meg magát, aztán három hónapig senkinek sem hiányzott. Egy szomszéd jelentette, aki valami fura szagra panaszkodott. Amikor beléptem az ajtón, azt hittem, hogy még él, és mozog, aztán rájöttem, hogy az egész testét kukacok borítják.
– Pfuj! Én is voltam egy ilyennél. Egy idős férfi, egy hónapja halott volt, és be volt zárva egy szobába a macskájával. Az állat a fél arcát megette.
– Ez elég sokat elárul a macskákról, nem?
– Szeretném azt gondolni, hogy az én pimasz macskám, Madam Woo nem enne meg – válaszolta a nő. – Azért talán jobb nem lehetőséget adni rá."