Nyolc perc

Hanna harminchárom éves magyar nő, aki a német középosztály kényelmes és biztonságos életét éli Sylt szigetén, egy lakóházzá alakított világítótoronyban. Nyomasztó kamaszkori élményeiről senkinek sem mesél, még a férjének sem. Nincs más vágya, mint hogy pár hónap múlva nyugalomban megszülje első gyermekét.

Egy nap megjelennek a világítótorony körül a német titkosszolgálat emberei. Hanna megtudja, hogy Tobias Müller, a magyar hírszerzés egykori magas rangú tisztje előző este meghalt egy Berlin környéki autóbalesetben. A nő úgy dönt, hogy - férje tiltakozása ellenére - azonnal hazautazik Magyarországra, és felteszi végre azokat a kérdéseket, amelyekre már régóta tudja a választ.

---

Kevesen vannak az utcán, de ez az ismeretlen férfi az első pillantásra feltűnik. A falat támasztja a kávézó mellett, öltönyben van, de valahogy mégsem elegáns, inkább csak szürke és hivatalos. Aktatáskája a hóna alatt, szürke az is, ahogy a kalapja is az, meg a füst is, amit komótosan ereget. Az arca jobb oldalán egy nagyon vékony, karmolásszerű sebhelyet látok.
- Halász Hanna? - kérdezi, amikor elhaladok mellette, és már hajtogatja is össze az újságját, mint aki biztos a dolgában.
Egyszeriben kiszárad a szájpadlásom, alig bírok megszólalni.
- Igen - préselem ki magamból nagy nehezen.
- Kövessen!
Van valami a hangjában, valami száraz, hivatalos és megfellebbezhetetlen. Gépiesen követem a férfit a kávézóba. Leülünk az egyik sarokban. Körbenézek: senki sincs a közelünkben. Nem veszem le a kabátomat, csak leereszkedem a szék szélére. A férfi a mellette levő székre rakja a kalapját és a táskáját.
- Találkozásunk államtitok. Ha erről bárkinek említést tesz, börtönbe kerül - mondja rutinosan, ahogy más az adjonistent.