Bővebb ismertető
Csáth Géza naplóinak az életműsorozatban megjelent első kötete ("Méla akkord: hínak lábat mosni") a tízéves gyermek feljegyzéseivel indult és a pályaválasztás dilemmáival, az orvosi egyetemre való beiratkozással fejeződött be. Habár 1904 decemberében felhagyott a naplóírással, s úgy döntött, "életének minden nevezetes mozzanatát nyomtatásra adja", két évvel később újra elővette a félbehagyott füzetet.
A jelen kötet, a második, az újrakezdéstől, 1906 januárjától 1914 első feléig kíséri Csáth életének alakulását. Időközben neves író és zenekritikus lett, befejezte az egyetemet, elmeorvosi szakkönyvet adott közre, s minden jel arra mutatott, hogy komoly klinikai karrier előtt áll. 1910-től azonban fokozatosan az orvosként könnyen elérhető morfium rabjává vált, 1913-ban pedig - noha nem volt meggyőződve döntése helyességéről - megházasodott.
A most először a teljesség igényével összegyűjtött feljegyzéseiben, amelyek jelentős része korábban nem jelent meg nyomtatásban, jól nyomon követhető az állandó kétségekkel, az impotenciával, a hipochondriával, a morfiummal való vívódása. A legszerencsétlenebb megoldásokra jutott, amelyek néhány év leforgása alatt tragédiába sodorták életét. Az életút és az életmű alakulásának megértése szempontjából naplóinak ez a legfontosabb kötete, amelyben ugyanakkor meg-megcsillan a szépíró Csáth írásművészetének különös szépsége is.
Csáth Géza Brenner József néven született 1887-ben, Szabadkán. Író, zeneesztéta, orvos. A szabadkai gimnázium elvégzése után sikertelen felvételit tett a Zeneakadémiára, majd beiratkozott a budapesti orvosi karra.
1909-ben a Moravcsik-klinika ideggyógyásza, 1910-től az ótátrafüredi szanatórium fürdőorvosa. Orvosként dolgozott többek között Stószon, Palicson, Stubnyafürdőn, Földesen, Regőcén. Egy téves orvosi diagnózis és egzisztenciális félelmek következtében 1910-ben morfinista lett, és a többszöri elvonókúra ellenére sem tudott megszabadulni szenvedélybetegségétől. 1919-ben idegileg összeomlott, a bajai kórház elmeosztályán kezelték, ahonnan megszökött. Lelőtte feleségét, majd öngyilkosságot követett el 1919-ben.
A Magvető Kiadónál megjelent művei
Egy elmebeteg nő naplója (1978), Mesék, amelyek rosszul végződnek (1994), Rejtelmek labirintusában (1995), Az életet nem lehet becsapni (1996), Fej a pohárban (1997), A varázsló halála (2000), A muzsika mesekertje (2000)