"Az ország díszére". A Corvina könyvtár budai műhelye

A corvinák nem csupán muzeális kincsei az európai művelődéstörténetnek, hanem a magyar történeti tudat releváns, élő elemei, amik a kutatási módszerek és eredmények gazdagodásával, a kulturális környezet változásaival újabb és újabb interpretációra adnak alkalmat. Szimbolikus és kultikus voltuknak rendkívül erős gyűjteményszervező szerepük van. Részük lehetett talán abban is, hogy 1985-ben a nemzeti könyvtár költözött a budai várba, és nem más gyűjtemény, hiszen valaha Hunyadi Mátyás könyvtára is itt állt, a corvinák így egykori otthonukba térhettek vissza.
Ezt a szimbolikus funkciót, e kultikus tárgyak lenyűgöző hatását mintegy "működés közben" tapasztalhattuk meg az Országos Széchényi Könyvtár 2018. november 6. és 2019. február 9. között megrendezett, A Corvina könyvtár budai műhelye című kiállításán. Az esemény a feltárás és értelmezés újabb fontos állomása volt.
A tudományos interpretáció lehetőségei nem függetlenek a kutatás aktuális állásától. A modern kori corvinakutatás körülbelül százötven évre tekint vissza. A kutatás első időszakának legfontosabb feladata az állományrekonstrukció volt: meg kellett állapítani, össze kellett gyűjteni, hogy hol őriznek corvinákat szerte a világban, e fázis során a legfőbb szempont a sorba rendezés volt. A korábbi, 1990-es corvinakiállítás fő célja annak megmutatása volt, hogy e fontos darabok fennmaradtak és léteznek; a 2002-es Uralkodók és corvinák kiállítás már az uralkodói reprezentáció és a könyvtár viszonyát helyezte előtérbe a reneszánsz kódexkutatás nemzetközi irányaival összhangban. Ekkor indult el az a komplex corvinaprogram, amelynek azóta számos hazai és nemzetközi tudományos eredmény köszönhető.
A Corvina könyvtár budai műhelye című kiállítás teljes egészében szakított az egyszerű bemutatás tradíciójával, szervezőelve egy speciális problematika volt, a budai királyi műhely kérdéskörére fókuszált. A tárlat a Corvina könyvtár ez idáig csupán homályosan ismert területének a lehetőség szerinti teljes feltárását tűzte ki célul, s azt, hogy a számos új eredményt, valamint a könyvtárról ily módon előálló új képet folyamatában, a tudományos argumentációt is megjelenítve mutassa be. A kiállítás monografikus közelítésmódja nyomán állítható, hogy a ma Corvina könyvtárként ismert királyi könyvtár, amely az udvari reprezentáció önálló elemét képezte, s amelynek egyedisége és önállósága saját kötések és címerek révén is kifejezést nyert, az 1480 köré datálható kezdeti lépések után csupán Mátyás uralkodásának utolsó néhány esztendejében jött létre. A kiállítás egyik fontos konklúziója és egyben alapelve, hogy az itáliai mintára elgondolt budai műhely peremhelyzete, azaz távolsága az itáliai központoktól sajátos jelenségeket eredményezett.
A reneszánsz előképek korlátozott volta, a humanista kánonba illő lemásolható szövegek hiánya, az itáliai könyvfestők alacsony száma meghatározó jelentőségű volt. Nem utolsósorban e korlátozó körülmények okozták, hogy a budai királyi műhely alapvető működési formájává az imitációs technika válhatott, és ez rövid idő alatt sajátos stíluskeveredést eredményezett.
A kiállítás részleteiben feltárta az egyes miniátorok működését, azonosította az eddig csupán címereiben ismert budai miniátort, a "második címerfestő" szükségnevű mestert, s egyik centrális kérdésköre volt a Cassianus-mester problematikája.
Régóta ismeretes, hogy a királyi műhelyben nem csupán a királyi párnak, hanem főpapoknak, a királyi adminisztráció résztvevőinek is készültek díszkódexek. A kiállítás most először vonta be e darabokat is a Corvina könyvtár és a budai műhely legszorosabban vett kontextusába. A vitatott pontokon sem a kiállítás során, sem pedig a katalógusban nem törekedtünk az egymástól eltérő vélemények harmonizálására.
A fenti szempontok alapján kiállított kódexek megválasztásánál nem csupán a nemzeti könyvtár anyagára támaszkodtunk, hanem számos darabot kölcsönöztünk hazai és külföldi gyűjteményekből is.
Jelen szakkatalógus a témában született számos új eredmény részletes bemutatására vállalkozik. A tanulmányokat követően felépítése a kiállításét tükrözi. A digitális másolatban "kiállított" darabok közül csupán a tárgy szempontjából kiemelten fontos kéziratokról közöl részletes leírást. A katalógus-tételszámokban nagybetű jelzi azokat a köteteket, amelyek eredetiben, kisbetű azokat, amelyek másolatban voltak láthatók a kiállításon. A tárlat megőrzését egy háromdimenziós virtuális kiállítás is biztosítja, amely az OSZK corvinahonlapján keresztül lesz elérhető (Corvina.hu).