Részlet a 27. számból:
Felhők lovagja
A nap még alig-alig billent nyugat felé a felhőtlen égbolt tetejéről s vakító sugárözönében úgy terült el a sík rónaság, némán és mozdulatlanul, mintha nem is eleven valóság volna, csak festett panoráma.
Ámbár ugyan ki festene...
Részlet:
Felhők lovagja
A nap még alig-alig billent nyugat felé a felhőtlen égbolt tetejéről s vakító sugárözönében úgy terült el a sík rónaság, némán és mozdulatlanul, mintha nem is eleven valóság volna, csak festett panoráma.
Ámbár ugyan ki festene ilyen érdektelen...
Részlet az 1. számból:
Álomország.
Regény (II. rész)
Irta Herczeg Ferenc
I.
Reggel ezüst, este arany vér folyik Velece áttetszó ereiben. Hogy délben milyen a város, azt senki sem tudja; délben visszafojtott lélegzettel, káprázó szemmel terül el a laguna, a nap pedig sárgán...
Részlet a 27. számból:
Felhők lovagja
A nap még alig-alig billent nyugat felé a felhőtlen égbolt tetejéről s vakító sugárözönében úgy terült el a sík rónaság, némán és mozdulatlanul, mintha nem is eleven valóság volna, csak festett panoráma.
Ámbár ugyan ki festene...
Részlet:
VII. Emánuel és kora
Mák István, a budapesti „Krajcáros Igazság" párisi levelezője egy enyhe szeptemberi estén tanácstalanul és elmélázva ült műmárvány Íróasztala előtt a párisi Café Terminus terasszán. Az asztalon a költői ihlet összes szerszámai:...