2016
AFGANISZTÁN
Hazautazás előtt mindig átgondolom a lepergett napokat, heteket és akciókat. Jó ideje nem számolok, nem érdekel, hány terroristát intéztem el, mert már az egy is jónak számít ebben a mocsok világban, hiszen nem azt kell számolni, hogy hányat likvidáltál, hanem azt, hogy azok mennyi embert pusztíthattak volna el. Csúnyán megfogalmazva, a megmentett életek számítanak, nem a kioltottak…
Paul egy ideig forgatja a fejét, majd azt kérdezi:
– Hol van Stone? Megint keféli az egyik személyzetist?
Na igen… Stone hű a nevéhez, keményen játszik a nőkkel.
– Nem, most kivételesen nem. De ha megmondom, hogy hol van, sírva fakadsz.
– Na! Most komolyan.
– Buttlerrel tollasozik.
Paul felül, ismét körbenéz, mintha átláthatna az épület túlfelére, ahol a hűvösben általában kártyapartik meg mindenféle móka zajlik. Az udvart megpróbáltuk két részre osztani: van a hangos zóna és van a csöndes. Mi az épület udvarának csöndesebb területén heverészünk, ahol árnyékot adnak a magasra épített falak. Persze a napnak csupán bizonyos szakában van esélyünk keresni egy kis nyugalmat, mert ha a forró sugarak beérnek a falakhoz, akkor csak megdögleni tudunk a hőségtől.
– Ajh… Az olyan buzis… – nyögi Paul. Összehúzom a szemöldökömet, próbálok morcosan ránézni, de elvigyorodom. Ő erre finomít: – Úgy értem, nem hetero… – Elnevetem magam, mire feláll, és a nadrágját igazgatva suttogja: – Faszom liberalizmus… Még a buzi szót sem használhatja az ember…
– Neked semmi sem hetero. Ha sakkoznának, azzal is bajod lenne.
– Hát ez az! Keféljenek, piáljanak, vagy mit tudom én.
– Mondjuk, lehet, hogy nem is tollasoznak, hanem teniszeznek.
Kihúzza magát, majd a szemembe néz.
– Tisztázzuk! A tenisz sem hetero.
– Neked! – röhögöm vissza.
A csuklóján lévő órára néz, majd átmasszírozza az állát.
– Elaludtam?
– Ja! Fél órát szundikáltál.
– Picsába! Miért hagytad? Tudod, hogy egy kis hunyás után agresszív állat vagyok.
Mondjuk, ez igaz. Paul már a kiképzés alatt is nehezen viselte az ébresztőket, folyton káromkodott és csapkodott. Nekem sosem okozott gondot a hajnali ébresztő, vagy az, hogy álmomból zargatnak fel. Valójában azt hiszem, én elég kevés dolgot nem tudok kezelni… Persze engem is sokszor utolér a kimerültség, de olyankor sosem tombolok, sokkal inkább magamba zárkózom, és spórolok az energiámmal.