A girondiak története 4-6. (töredék) [antikvár]

Részlet a 4. kötetből: I. Azonban a forrongás óráról órára növekedett. Mindenfelé hallani lehete azt a halk morajt, mely a birodalom nagy válságait ép ugy szokta megelőzni, mint a természetét. Lafayette, hirszerint, Páris felé közeledik. Az öreg Luckner megvallotta Guadetnek e tervet egy ebéd alatt a párisi püspöknél. Luckner e nyilatkozat veszélyessége felöl értesitve, most már visszavonja. A Párisba gyült szövetségesek vonakodtak kimenni, ürügyül adván, hogy őket nem győzelemre, hanem a halálra küldik, midőn az áruló aristocrata tábornokok alá rendelik. Dumouriez azt az álnok parancsot kapra, hogy szedje fel a táborát, és ezáltal nyissa meg a főváros utját az osztrákoknak. Ő hazafiságból nem engedelmeskedett. A kastélyban titokban folytak a támadási és védelmi előkészületek. A király belső temeri tele voltak nemesekkel és visszatért kivándorlottakkal. A nemzetőrség táborkara az udvarral fondorkodott. A Caoussel és a Tuilerák kertje egy tábor volt, a kastély egy erőd, mely kész kartácsokat és gyúanyagot szórni Párisra. A Tuileirák kertjének még földjét is átkozottnak tekintette a nép, melyet jó polgárnak nem szabadott érinteni lábaival. A feulliansok erkélye és e kert között, korlát helyett egy háromszínű szalagot nyujtottak ki, melyre e fenyegető szavak voltak irva: "Zsarnok! haragunk egy szalagon, a te koronáz egy czérnaszálon függ."