A görögök története V. [antikvár]

Görögország két vezérvárosának küzdelme véget ért, még pedig sem nem kölcsönös kimerülés folytán, sem nem azért, hogy szerződés szabott volna a két fél hatalmának uj határokat, hanem az egyiknek tökéletes győzedelme és a másiknak föltétlen meghódolása következtében. Ez a fényes győzedelem, a mineműt a háborús évek huzamos folytában a legnagyravágyóbb spartai se mert volna csak álmodni is, egyszerre, veszedelem és fáradság, pénzbeli áldozat és polgári-vér nélkűl lett meg; ért gyümölcs gyanánt úgyszólván ölébe hullott a győzőknek. A roppant siker nekik magoknak jutott egészen, holott tengeri hatalmokat idegen pénzen szerezték össze; saját segédeszközeiknek mi híja se volt s azok az erők, a melyekkel az ellenség oly sokáig daczolt velők, most az ő rendelkezésökre állottak. Sparta volt az egyetlenegy hatalmas álladalom vizén és szárazon; jó barátságban állott a perzsákkal, a kik segítségüket semmi olyas feltételhez nem kötötték vala, a mely Spartára nézve nyomasztó lett volna. Feledve voltak a korábbi gyöngék, balfogások, és vereségek; megújhodott tisztelettel néztek rá a hellének, nagy bizalommal közeledtek feléje és Athénen nyert teljes diadalmát, reménykedve, mint egy uj, boldog kor kezdetét, úgy köszöntötték...