A gyehenna tüzén [antikvár]

Részlet: A városon messze túl, a nagy folyam közepén, szélesen terpeszkedik a történelmi nevezetességű sziget . . . Lomhán, a soha meg nem oldható vasbilincs szívósságával öleli kőiül a széles ezüstszalag a névtelen szigetet és kígyózva, zajtalanul kúszik; odább, mindegyre délfelé, mindig odább. Évezredek óta mossa, koptatja, őrli - tenger felé vezető útjában - a széles sziget partjait a fekete folyam; mint az örökkévalóság óta, megállás nélkül dolgozó, gigászi arányaiban félelmetes malomkő: lecsiszol, elragad, leharap belőle egy-egy darabot. A történelem előtti időkben nagyobb is volt a sziget, - ott gyülekeztek pogány eleink hadba készülődő kopj ás seregei - de évezredes munkájában az erőszakos vízfolyás - szinte észrevétlenül - elvitte a tenger felé a folyami szigetnek majdnem felét. Ez a fele a szigetnek azóta egyrészt régen folyami iszappá változott, más része pedig ott uszkál valahol a széles tengeren, - de az sem lehetetlen, hogy a város alatti szigetről elragadott fövenydarabok, sok száz kilométerrel arrább, délfelé, megakadtak valahol, egy a folyamból kiemelkedő fatuskón, vagy égbenyuló kőszirtdarabon. Ott megülepedett a folyami sár, szemét, madár odaejtette, szélvihar arra verte egy-egy termő magvát az életnek, eső megpaskolta, nap megérlelte a termékeny, iszapos őstalajba került gazdátlan magvakat és a délvidéki emberek nagy csodálkozására - egy szép napon - valahol lent, a rakoncátlan folyam közepén, új, névtelen kis sziget keletkezett...