A gyermeklelkigyakorlatok elvei, földolgozásuk homiletikus és katechetikus alakban [antikvár]

Gerinc megtört. Gerinc és a borítók sarkai kopottasak. Kötése pár helyen kissé meglazult.
Előszó A közelmúltig a legalsó korhatár, melynél a Loyolai Szent Ignác rendszerével tartott exercitiumokat a gyakorlatba vették, az „ifjúkor" volt. Nemcsak a szerzetes-iskolák és nevelőintézetek növendékeinek, de az állami középiskolákban is évenkint tartanak „lelkigyakorlatokat" egyrészt Szent Ignác módszerét követve, nagyobbrészt azonban gyónásra előkészítő beszédciklusok alakjában. Az „ifjúság" fogalomkörénél fiatalabbak - a 7-10- 14 évesek - számára csak a közelmúltban és szórványosan kezdték fölhasználni a lelkigyakorlatokat az ifjúsági lelkipásztorkodás eszközéül. E kísérletnél is elsősorban a nagyobb gyermekeket tartották szem előtt. Ilyen módszer volt Németországban az elemi iskolák befejező ünnepsége, melyet némely helyen háromnapos lelkigyakorlattal készítettek elő. Ezenkívül is próbálkoztak egyesek gyermeklelkigyakorlatok tartásával Németországban, Ausztriában, Hollandiában, azonban szintén csak a 10-14 éveseknél. E tárgynak úgy elméleti, mint gyakorlati irodalma még igen szükkörű, főleg az előadások ciklikus és formai fölépítésével csak vázlatosan foglalkozik.