A gyöngyhajadon [antikvár]

A táblák kissé deformáltak, lapjai hullámosak.
Akármilyen fölényes lenézéssel beszél is főleg a végnélküli analizisokon kérődző naturalizmus a szórakoztató regényről, ennek is lehetnek, sőt vannak művészei. A lassan sirja felé hajló naturalizmus vérszegény irói nem tudtak mesét, történetet kitalálni, ahhoz a nem túlságosan nehéz kibúvóhoz folyamodtak hát, hogy egyszerűen alacsonyrendü képességgé degradálták a meseszövés csodálatos adományát és szinte kategórikus imperatívusszal jelentették ki, hogy a regényben a történet nem fontos. Pedig érdekes, izgalmas, szövevényes és amellett mégis elhihető történetet fejleszteni, van akkora írói feladat, mint a naturalizmus cégére alatt szürke, semmitmondó jellemek, vagy lirai posványokban tespedő lelkek minden poros zegzugát feltúrni. És a szórakoztató irodalom művészei épen abban csodálatraméltók, hogy akármilyen rendkívüli s a képzeletet tökéletesen lenyűgöző mesét találnak is ki, ugy tudják azt olvasóközönségük elé adni, hogy a teljes realitás eleven erejével hat, Mert egészen a romantikusokkal rokonok abban, hogy szeretik a színest, a mindennapitól eltérőt, az ámulatba ejtőt, a kápráztatón elzsongitót.