A jezsuiták [antikvár]

Pestmegye 1872. nov. 12-én tartott közgyülésében Nagy-Szeben és Arad városok által a Németországból kitiltott jezsuiták bevándorlása ellen az országgyüléshez terjesztendő kérvény tárgyalása alkalmával Hajnald érsek ő exellentiája lépett fel a rend védelmére. Az érsek ur felszólalása rám nézve váratlan volt, mert habár Hajnald urról rég tudva van, hogy a nevezett rend védője és barátja, ismerve eszélyességét, nem voltunk rá elkészülve, hogy ezen sikamlós ösvényre engedje magát rokonszenve által ragadtatni, s ha már egyszer bármi oknál fogva kényszeritve érezte magát ily ügy védelmére fellépni: nem hittük, hogy ily gyarló érvekkel támogassa védenczeit, melyek többet ártanak, mint használnak azon ügynek, melynek védelmére fegyvert ragadott. Vannak oly ügyek, vannak oly társulatok, melyek a mai felvilágosodott korszakban csak a homály és elvonultság leple alatt folytathatják átkos müködésöket, mihelyest a nyilvánosság itélőszéke elé kerülnek s a kritika napfényénél vizsgáltatnak meg: létezésök gyökere van elmetszve.