A keresztyén egyház a IV. V. VI. századokban [antikvár]

BEVEZETÉS. A keresztyén egyház-történelem első korszakának határozott zárpontja van Konstantin átállásában : a keresztyénség elérte azon célt, a melyre az első három század alatt törekedett, a római birodalom császári trónján ül, s kezében tartja a világuralom gyeplőit; pogányság és keresztyénség szerepet cseréltek, a világ egyszerre oly keresztyén kinézést nyert, hogy korábban alig viselte magán annyira a pogányság sziliéit. Azonban ez a keresztyénségnek csak külső helyzete a világban, de a. mélyebb vizsgálódás e külső alatt újonnan kifejlődő ellentétek csiráit látja. Mert bár a keresztyénség hatalmába kerítette a római világuralmat, de keresztyénség és keresztyén egyház nem voltak egyjelentésü fogalmak többé, mióta magában a keresztyén egyházban is a keresztyénség egész jelentősége a klérusban és episco-patusban öszpontosult, s ezekben a világuralomnak egy uj alakját képezte ki, a mellyel szemben a keresztyén császárság is csak az ellentét viszonyában állhatott. E szerint tehát lia a keresztyénség elérte is a legközelebbi célt, a mi előtte állott; de a keresztyén egyház előtt, mely maga is uralkodó hatalommá lett, a törekvésnek uj célja nyilt, egy uj ellentét tárult fel, a melyet még le kellett győzni, s miért ne nyerhette volna meg a keresztyénség e fölött is épen ;izon felsőséget, a mellyel az első ellentétet legyőzte ? Ha korábban alig gondoltak arra, hogy egykor a császárok is keresztyénekké lesznek, most még távolabb állottak attól a gondolattól, hogy az egyház minden világi hatalomnak felibe kerüljön; pedig a dolog természetében feküdt, liogy ezen legmagasabb célra nemcsak lehet, hanem szükségkép kell törekedni; mert miután az egyház uralkodó hatalommá lett, hatalmának is, a mellyel uralkodott, ép oly absolutnak kellett lenni, a minő 1 Theol. Könyvtár. XI.