A királynő családja [antikvár]

Táblái viseltesek, kopottak. Felső lapélei elszíneződtek.
Zsolt Béla. A királynő családja (aláírt) Bp. Pantheon. 346 p. Egészvászon. // "Részlet: Lángné Nagykanizsánál felébredt. A lány másik divánon összekuporodva, lélegzet nélkül aludt a mintás pléd alatt. Lángné a kezefejével rést dörzsölt a kupéablak párafüggönyén: a szomszéd sínen marhaszállító vonat állt, sovány, fehér ökrök álmatlan szemekkel bámultak rá vissza. A vonat fele kívül maradt a fedett hangáron, a salaktöltésekből kinőtt akácfák télies kopaszsággal rezegtek a hajnali bőséggel ömlött fűtőházi füstben. Most a marhavonatot tolatni kezdteék, sikítottak a vasutas fütyülők, piros zászló lebbent meg a résben, majd összecsattantak az ütközők, dallamos reccsenésük végigszaladt a kocsisoron. A másodpercnyi csendben, amely a dörrenést követte, éles, örvendezően alázatos férfihang szólalt meg: " Jó reggelt, méltóságos uram, hova, hova?" A választ nem értette, mert a kupé ajtaja kinyilt, karszalagos fiatalember állt meg a küszöbön és az útlevelet kérte. Lángné átnyujtotta a passzusokat és feszülten várta a hatást. A fiatalember egy pillanatra fürkészve kipislogott a felgyürt katonakabát gallérja és a szemébe húzott sapka közül, aztán közönyösen ennyit mondott: "Köszönöm.". A vámvizsgálat hasonlóan simán, eseménytelenül, agnoszkálás nélkül folyt le. Lángné ingerült csalódással csapta be a félig nyitvahagyott fülkeajtót. "