A krakói Czartoryski-Képtár olasz mesterei [antikvár]

Volt könyvtári, egyenetlen lapélű, néhol felvágatlan példány. Gerince megtört, deformált. Borítói foltosak, néhol szakadozottak. A könyvtest alját beázás érte, az oldalak szélei, élei néhol szakadozottak, rojtosak.
Gerevich Tibor. A krakói Czartoryski-Képtár olasz mesterei. Budapest, 1918. Franklin-Társulat kiadása. Franklin-Társulat nyomdája. 239 p., 25 t. Kiadói papírkötés. // Előszó részlet: E munkához akkor fogtam, mikor a muszka czár seregei Krakót fenyegették, s midőn ma útnak indítom, az ősi lengyel főváros szabadon lélegzik és szép remények teljesedését várja. A benne foglalt anyag része annak, a mit szuronyaink a kincses Krakó előtt védelmeztek. A kötetben művészettörténeti analitikai tanulmányokat, s nem képtári méltatást kap az olvasó. Apró részletekbe merülő kutatásokat, melyek jórészt kiadatlan alkotásokhoz s az olasz művészet történetének velük fölmerülő vitás kérdéseihez kapcsolódnak. A művészettörténet fiatal tudomány, mely még mindig kevés részletkutatást végzett ahhoz, hogy az utolsó években, sokszor elsietett módon is, az egész vonalon meginduló szintétikus munka mindenkép biztos alapokon nyugodjék. Mennél több anyagnak, mennél alaposabb ismeretére van szükség, hogy tudományos érvényű összegezésekhez lehessen jutni. A művészettörténet módszere is csak most kezd szilárdan kialakulni. S ez minden fiatal tudomány fejlődésének kritikus ideje. Ma már alighanem végérvényesen leszűrődött vélemény, hogy a biztos eredményekre vezető művészettörténeti módszernek nem szabad egyoldalúnak lennie, hogy a művészeti alkotások mellett a vonatkozó írott forrásokat is vizsgálni kell, hogy magában se a stílus-, se a forráskritika nem elegendő. Egyik a másiknak ellenőrzésére szolgál, mint a hogy az összeadás a kivonás próbája. Magában a Morelli és a Milanesi módszere is megbukott, miután mind a kettő nagy szolgálatokat tett a helyes, összeegyeztető módszer kialakulásának. Sajátos anyagunkat illető metodikai felfogásunkat a bevezető fejezetben fejtjük ki. Itt még csak szabad legyen arra hivatkoznunk, hogy ma is azt a módszert követjük, mely már első kutatásainknál vezetett bennünket, s melyet 10 éve az «Athenaeum»-ban [XVII (1908), 350. 1.] mint követelményt állítottunk fel.