A legujabb lira a világirodalomban [antikvár]

Minden művészeti irány és stílus tulajdonképen csak annak az általános szellemi áramlatnak egyik megjelenési formája, amely az egész kort jellemzi. A naturalizmus természetes kifejezési formája annak a kornak, amelynek teljes érdeklődése a természettudományos fejlődésre irányult. Zola teóriáiban a költő alárendelte magát a természettudományos világszemlélet apostolának. Ez a természettudományos világszemlélet merev tagadása volt minden metafizikának és megfosztotta az alkotó fantáziát minden polgárjogától az irodalomban. A századforduló azonban szellemi téren is óriási fordulatot jelentett. A természettudományos világszemlélet sem tudja megoldani a világrejtélyt, tehát újra megszólal a kutató filozófia, a természetvizsgálók átalakulnak természetfilozófusokká s ezek a természetfilozófusok, mint Ernst Mach, Wilhelm Ostwald, Hand Driesch egy uj metafizikai alapjait vetik meg. Még hatalmasabb lépést tesz az ujjászületett metafizika Bergson filozófiájában, amely a világkép igazi megismerésének lehetőségét ahhoz köti, hogy szakítani kell a logikus matematikai szemlélettel s belső, közvetlen szemlélettel kell behatolni a dolgok lényegébe, a maguk egészében, együttességében kell felfogni, szinte átérezni a dolgokat s ennek az átérzésnek kifürkészhetetlen lelkierejű eszköze az intuició, nem a széforgácsoló analizis.