A lelked a tiéd [antikvár]

Táblák sarkai és könyvgerinc szélei kopottasak, előzéklapja kezd leválni, első lapján tulajdonosi névbejegyzés, hátsó tábla kötése meglazult.
"Magyar apa, a te szíved bizony tele van keserűséggel és aggodalommal. Miután nagy kínnal kitaníttattad a gyermekedet s húsz és egynéhány éves fiad vagy leányod lángoló arccal eléd áll a diplomájával, látom, hogy feljajdulsz: nos, mi megtettük a magunkét; én koplaltam és levetettem az ingemet, hogy embert neveljek belőled; te nagy kínnal megszerezted a képességeket, hogy el tudd tartani magadat és azokat, akiknek sorsát az Isten majd a te kezedbe teszi; de vájjon hol van az a kenyér, amelyből egy karéj neked is jut a magyarok asztalánál? És körülnézve, sehol sem látod a terített asztalt. Ehelyett úgy találod, hogy a hivatalokból minden évben ezernyi tömegeket bocsátanak el, nemhogy helyet szorítanának ott az újabb nemzedékeknek; úgy látod, hogy egymásután mondanak csődöt gyári és kereskedelmi vállalatok, pénzüzletek és alapítások; hogy ügyvéd és orvos nyomorog, tanár nem kap állást; mérnök, építész és vegyész soffőrvizsgát tesz, de a gépkocsitulajdonos visszaadja rendszámát, mert nincs, aki meg tudja fizetni a fuvart. És mindezek mellett hallod, hogy a 'kisgazda eladja ökrét és lovát, a földbirtokos rongyos cipőben jár és a latifundium ura adósságból él."