A lelkipásztorkodástan kézikönyve II. (töredék) [antikvár]

Második könyv. A papi hivatal kezelése. Bevezetés. 236. §. Krisztus és az egyház papi hivatala. A megváltás müvét, melyet Jézus Krisztus tanítói hivatalával megkezdett, főpapi hivatalának gyakorlása által tár-gjilag befejezte. Krisztus, mint tanító, az isteni igazságokat hirdette s ez által egyszersmind kijelelte a célt, amely felé az embereknek törekedniök kell, valamint az utat is, melyen ök e célt elérhetik és elérni kötelezve vannak,— mint főpap pedig megszerezte az isteni kegyelmet, valódi közvetítővé vált Isten s az ember közt, hogy Isten tiszteletét s az ember megszenteltetését előmozdítsa, s a bűnei által Istentől elszakadt embert ahhoz ismét visszavezérelje. S valamint Jézus Krisztus az isteni igazság folytonos hirdetését az általa alapított egyházra bizta: ép úgy erre ruházta át az általa nyert kegyelmek folytonos közlését is, Isten dicsőítése és az emberek megszenteltetése, az embereknek Istenneli tökéletes kiengesztelése végett. — Az egyház ezen megbízatását szolgái, a papok végzik az istentisztelet vagyis a liturgia kezelése által. 237. §. Szertartás, szertartástan, (h'turgia, íiturgica). A szertartás [liturgia')] szó a legtágabb értemény-ben magában foglalja a Krisztustól rendelt s az egyház által megőrzött szent szavakat, ténykedéseket és jeleket 0 A görögök XstTOÜ^y]a (Xsírog — nyilvános, a nép vagy államhoz tartozó, — s^yoV = cselekmény, ténykedés) alatt valamely nyilvános hivatalt értettek, melyet vagy melynek költségeit a polgárok sorjában